Seite - 558 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Csehország I (2), Band 14/2

558 böző vidékeinek és főbb törzseinek más-más árnyalatú jelleme. Elég legyen itt csak annyit megjegyezni, hogy déli és délnyugati Csehországban, a mely- nek lakossága a belső-ausztriai bajuvár népességgel közelebbi érintkezésben és törzsrokonságban áll, a többieknél számosabbak és jobban kiemelkednek a mélyebb érzésű s e mellett hevesebb szenvedelmű, igazán lyrai és termé- szetes kedvességű szerelmi dalok; ellenben éjszakon és éjszakkeleten már a szemlélődő, fontolva itélő, meg a szatirikus és húmoros, könnyedén csipkedő, gúnyra s élczre hajló, tartalomban és alakban élesebb kinyomatú és mag- vasabb népköltés az uralkodó. Ejszaknyugati Csehország népdala végűi, kivált az Eger-vidéké a két előbbi közt mintegy középhelyen áll mind a kettő felé hajló irányával és a két ellentétet szép összhangzattá egyesíti. Hazai írók közül számosan gondoskodtak már évtizedek során arról, hogy a tájszólási népköltés ne kallódjék el és ápolásban részesüljön; főképen éjszaknyugati Csehországban történt ez így, a hol a népdal barátai és egyes népies írók, mint öttel plébános (meghalt Reischdorfban), a leipai dr. Jarisch Antal esperes (megh. Komotauban), a „Heimatsklänge44 kiadója, dr. Stocklöw József (Pürsteinből, ez idő szerint cs. kir. járásbíró Auschában), Lorenz orvos (megh. 1860 decz. l-jén Egerben) és Urban Mihály orvos Planban (Nyugat- Csehország) szereztek e téren érdemeket. Ö velők egy sorban említendők még Düml J. egeri varga és népköltő, keleti Csehországban az Adler-vidéken Brinke Jeromos, az 1880 szept. 7-én Tanndorfban (Rokitnitz-kerület) elhalt takács, kisgazda és húmorosan szatirikus népköltemények szerzője. Ujabb időben a tájszólási költészet mind buzgóbb ápolásban részesül Csehország németségénél, úgy, hogy egy közelebbi hasonló áttekintés keretében a törekvő ifjabb nemzedékből nem egy újabb név lesz e téren említendő. Népmondák. A csehországi németség gazdag lelki életének bizonysága nagy és tartalmas mondakincse is. Ennek nagy része ugyan szintén a közös germán mondakörből származik; más, alighanem nagyobb részük azonban a honi talajon termett. Közös germán eredetűek mindenek előtt a csehországi németségnek legfelső rendű, istenről és természetről szóló mondái. A leg- nevezetesb népmondák, mint majdnem mindenütt, itt is azok, a melyek a természet istenítésében tetőznek. A népszellem által emberfölötti, isteni (tündéri) magasságba emelt, jó és ártalmas hatású természeti erők teszik a fő tartalmát ezeknek a mondáknak, melyeknek összesége a hajdankor emberénél istenekben való hivéssé fejlődött. A nagy természeti hatalmak, mint nap, villám és mennydörgés, tűz és víz a német törzseknél is főbb