Seite - 560 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Csehország I (2), Band 14/2

560 istenekké személyesűltek, az erdőn s mezőn, bozótban és tavakban lakó kisebb erők pedig alsóbb rendű szellemekké lettek, minők a tüzes, meg a vízi emberek, manók s törpék, le egészen a legártatlanabb máknyimák emberkékig. Az emberi művelődés további fejlődése újabb mondai alakokat termett a régiek mellé a keresztény legendák, a templomi, kolostori és lovagélet köréből, a melyekhez még a középkori híd- és várépítő, bányász- és kincsásó-mondák, valamint az aranycsinálásról, a bölcseség kövéről és az élet vizéről stb. szóló babonák és bűbájosság regéi járúltak. A csehországi németség jellemzőbb mondái, melyek itt első sorban figyelemre méltatandók, határozott s erősen kidomborodó alakok körűi és világosan megkülönböztethető csoportokba sorakoznak az ország egyes főbb vidékei és törzsei szerint. A legegyszerűbb mondai alakzatok, melyek azonban a nép magasb művelődésre való hajlama folytán elég költőiek, természetesen a sík- és dombvidéken találhatók. A csehországi németség gabna-, komló- és gyümölcstermő vidékein, Saaz környékén, az Eger és az alsó Elbe mentén honos a hullámzó rozsföldekben bukdácsolva futkosó és a gyomláló fiúkat s leányokat ijesztgető „Kornmännl44 (rozs-emberke). Más ily démonok a „komló-ember44 („Hopfenmännchen44, Hopfenherrl44), az erdei ember („Busch- und Waldmann44), a vízi ember, a „fakó emberke44 („'s fohle Männl44), a „tüzes kutya44 (kincsőrző szellem, a mely az elvarázsolt Ratschin lovag képében is kisért a willomitzi plébánia tava körűi), a lidércztűz („Irrwisch44) a törpék és más effélék. Ugyanily alapon keletkezett, csakhogy valamivel jellemzőbben ki van domborítva a felső Eger-vidék legnevezetesb mezőgazdasági mondája, a „Büllmatzschnitter^-ről (Billmesschneider) szóló, mely néven egy arany sarlóval járó arató-démont jelölnek s azt tartják róla, hogy kikezdi a sarlójával a kalászos növényeket és kárt tesz bennük, ha a gazdák a vetésnél nem alkalmazkodnak bizonyos ősi szabályokhoz. A törpék közül nevezetesebbek e tájon a kammerbühli fekete emberkék; kincsásó- mondákban sincs hiány. Változatosabbak és démonibb erejűek az erdőkben és vizekben bővelkedőbb tájak mondai alakjai. Déli Csehországban (kivált a Cseh-erdőben), a hol erdők és vizek ősidők óta uralkodók a természetben, legszámosabbak az erdei és vízi mondák, minők a hosterschlagi erdei nőkről, a Cseh-erdőbeli mohos nőkről és a tavi asszonyról, a vízi emberről és a három tómelléki tüzes kutyáról (Budweis), a Krumau melletti Hessenbrunn és a Dreisesselberg közelében (Cseh-erdő) lévő elvarázsolt tóról való mondák, stb. De az Elbe és Eger partjain is termettek vízi emberekről szóló mondák.