Seite - 561 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Csehország I (2), Band 14/2

561 Déli Csehország egyik jellemző s messze földön ismeretes mondája továbbá a krumaui „fehér asszonyiról szóló. Ez az alak különben a legtöbb más vidéken, így Saaz környékén is előkerül, mint a weitentrebetitschi kastély fehér asszonya, keleti Csehországban meg mint az Iser-parti fehér asszony, másutt mint a Harfenstein, vagy a Ringelkoppe, stb., kísértete. Még dúsabb fejlődésűek az érczhegységi mondák, hol az erdők és vizek, a mocsarak és hegyek természeti élete mellett az itt hajdan igen élénk bányászat is nagy hatással volt rájuk. Az Érczhegységben a „Hehmannu-t ismerik oly ingerkedő, ijesztő erdei szellemnek, a mely „He! He!44 kiáltozásával rémítgeti az erdőn járókat. Leginkább a Pressnitz és Sonnenberg közti hegyi erdőkben tartóz- kodik, de Grasslitzban sem ismeretlen. Ehhez sorozható a grasslitzi erdei vadász („ Waldschützu), a ki a fákon kopácsol és éjente a vadat, meg az embereket hajszolja, továbbá a „Marzebillau nevű asszony-manó (Pressnitz). Nagy számúak voltak kivált régebben az Erczhegység bányász-regéi és bányaszellemekről szóló mondái. Ezek többnyire szürke emberkék (törpék) voltak és gyakran szerencsét s áldást hoztak az erdők és bányák munkásainak, de néha mindenféle büntetést is mértek rájuk, így a brüxi hálás törpe, a Kupferhübel és az Aussig melletti Marienberg törpéi, a wtelni szőrös emberkék, a saazi és egyéb törpék. Mocsári, vízi és varázsló mondái is vannak az Erczhegységnek, minő a Satzung-Sebastiansberg melletti bolond tó, az Alaun-Hüttensee (Komotau) és az érczhegységi Hammer melletti Todtenheide mondája, mely szerint ott a svéd hadseregnek egy egész osztálya sülyedt el az ingoványban; továbbá a reischdorfi szekeresről szóló, a ki Nürnberg felé hajtván, varázsitalos üvegcsét kapott egy jóságos szellemtől. Ide tartoznak az aranyat és ékköveket kutató velenczések, vagyis felső- olaszországi bányászok mondái (kik a közép-korban gyakran eljártak az Erczhegységbe is), meg a sokféle lidércz-mondák, végűi a számos kincsásó, építési, lovagvárakhoz és templomokhoz fűződő, állat- és ördögmondák. Az ország éjszaki és keleti vidékei felé, kivált éjszakról keletnek menve az Óriás- hegységben, a mondaalkotás mindinkább arra irányúi, hogy egy mindenek fölött uralkodó erdei és hegyi szellem alakját domborítsa ki. Éjszaki Cseh- országban (Rumburg, Warnsdorf) a „Buschweibl44 nevű erdei nő és a „Ban- dietrich44 nevű zord vadász, (másként „das Buschjähala"), Schluckenauban a történelmi szerepű „vad ember44 a természet-életi népmonda fő alakjai. Mindezen mondai alkotások, valamint a Jeschken-Iser-vidék és az Adler- hegység „Jerlapfeif44 nevű ingerkedő vadásza és a trautenaui sárkány helyi Cs. 71