Seite - 562 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Csehország I (2), Band 14/2

562 mondája, meg a braunaui zord vadásznő (ugyanott a Berchta is honos, mint Hamupipőke), mind közös talajon termettek : az illető országrész erdős, hegyes természetének az embert fenyegető, rémítő, hatalmasb környezetén. Ez az oka annak, hogy a dalokban szegényebb keleti országrész oly gazdag mondákban, s hogy legmagasb emelkedésén, az Óriás -hegységben olyan mondai alak termett, a mely költői emelkedettség, mély értelem és érdekes változatosság dolgában az egész ország legnevezetesb, legnépszerűbb és leg- híresb ilynemű alkotásává lett. Ez Rübezahl\ az Óriás-hegység nagy hatalmú hegyi szelleme, a ki a Schneekoppe jég- és hólepte ormán lakik; „mulató kertje" a Brunnbergen van, az Elbe-források közelében, a honnan szélvészes förgetegben szokott a Riesengrund völgyébe lezúdúlni (a hólavina személye- sítése); ő ennek az egész zord fönségű hegyvidéknek a korlátlan ura s benne látjuk az alacsonyabb fekvésű országrészek összes erdei és hegyi szellemeiről szóló mondáinak a betetőzését. A Rübezahl-monda költői és művészi fejlettség tekintetében is koronája az egész csehországi német mondavilágnak. Már az újabb kori művelődés talaján termett a Leipa-vidéknek egy sajátszerű mondája, a „sandaui dr. Kitteltt-ről szóló, a kit éjszaki Csehország Faustjának nevezhetünk. Nagy nevű elődjéhez hasonlóan dr. Kittel is minden- féle bűbájossággal tette magát híressé. A Cseh-erdő németjeinek népélete. A nép jelleme. Egy negyedmillióra tehető Csehország nyugati határa középső és déli részének gyönyörű hegy- és dombvidékén az a tősgyökeres német népség, a mely csekélyebb helyi eltéréseket nem számítva, falun, városon s egész területén életmódjában, jellemében és nyelvében is tökéle- tesen mása bajorországi és felső-ausztriai német szomszédainak. A férfiak a középtermetnél valamivel magasabbak, izmosak, az arczvonásaik éles, jellemző kinyomatúak. Ma már ritkább köztük a szőke haj és a kék szem, mint hajdan, mikor egy-egy fekete hajú ember még olyan ritkaság volt, hogy a tanyáját „zum Schwoarzschädelu-nek csúfolták. Hogy valamikor valóságos óriástermetűek is akadtak a Cseh-erdő németsége soraiban, arról az öregebbek még tanúságot tehetnek, és e sorok írója is egyike ezeknek az öregeknek. Ez óriások virágkorában a nép verekedő kedve még nagy és általános volt. Akkoriban ritkán esett meg egy-egy tánczmulatság vagy vásár a nélkül, hogy egy vagy több falu legényei vad dulakodásba ne