Seite - 564 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Csehország I (2), Band 14/2

564 utazások a lakosságnak nemcsak anyagi hasznot hajtottak, hanem a külföld becses ismeretét is gyarapították nála, s nem egy család üdvös újításokat vitt be a háztartásába az idegenben szerzett tanúiságok alapján. Az oly vidékeken, a hol a tollkereskedés virágzott, egy kedélyes népszokás is járt vele: a téli estéken való tollfosztás, melynél danolgattak, mesélgettek s más olyféle mulatságokkal szórakoztak, mint egyebütt a fonóházakban. Ha a nagybirtokosok némelyike egy-egy hírnevesb gazdasági szakértőt hí meg jószágaira, hogy annak tanácsára javításokat tegyen a földmívelés, vagy a baromtenyésztés terén, élnek az alkalommal a parasztgazdák is, maguk körében gyűjtött pénzzel egy ideig ők fizetik a tanácsadót, hogy így ők is .hasznos újításokat foganatosíthassanak a saját birtokaikon. De ez jobbára csak a Cseh-erdő éjszaki és középső vidékeiről mondható, a hol a paraszt mint szabad és nagyobb birtokos vagyonosabb. A Cseh-erdő lakosságának ezen általános jellemvonásai mellett két typust kell kiemelnünk, a melyek mindenike sajátszerű testi és lelki képes- ségeivel is kiválik. Ezek Wallern városának és környékének a lakói, meg az ú. n. „künisch44, vagyis királyi szabad parasztok. Ez utóbbiak a déli Innergefild s az éjszaki Neuern közt laknak és azon németországi telepedők utódai, a kiket a Cseh-erdő határvidékének őreiül honosítottak itt meg, a minek fejében több rendbeli kiváltságot és szabadalmat élveztek. Terüle- tükön nyolcz szabad törvényszékük volt; maguk választották az esküdtjeiket, s a főbirájuk ítélt mindenféle peres ügyeikben, valamint az kezelte az adó és katonaállítás ügyeit is. E gyarmatosok büszke parasztnéppé fejlődtek, a kik német hűséggel ragaszkodnak hagyományaikhoz és nagy önérzettel becsülik kiváltságos helyzetük emlékét. E királyi parasztokkal az ú. n. „walling44-oknak, vagyis a Kuschwardától Prachatitzba vezető országút mellett fekvő Wallern városka lakóinak közös sajátságuk a szilárd jellemerő és a függetlenségi érzés. E derék népességről is azt tartják, hogy külföldi gyarmat, még pedig alighanem svájczi bevándorlók ivadéka. E föltevés azonban ép oly kevés bizonyítékon alapúi, mint az a még gyöngébb való- színűségű másik, mely szerint a „walling44-ok római gyarmatosok utódai volnának, csupán azért, mert köztük elég gyakran akadni ú. n. római fejekre, vagyis fekete hajú, barna arczbőrű és sasorrú egyénekre. Egy harmadik nézet szerint, a melynek számos híve van, e népesség a tartomány ősi germán lakóitól, a markomannoktól származnék, míg a svájczi eredet vitatói leginkább a „walling44-ok erős függetlenségi érzületére és arra alapítják e föltevésüket,