Seite - 567 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Csehország I (2), Band 14/2

567 sötétvörös fejkendőt, melyet laza csombókra kötnek a tarkójukon s a két végét hátúi szabadon fityegtetik. A halántékukon göndör fürtjeik, vagy simára fésűit hajuk egy kis része kikandikál alóla. A nyakukon vasárnap könnyeden kötött piros selyemkendőt hordanak, mely alól kilátszik a kis aranyozott kereszt jámbor ékessége. A leányok és asszonyok posztó zekéje nem ér egészen a csípőjükig s csak szűken van a mellükön kivágva. Ellenben a leányoknak e kabát alatt viselt fűzője szélesebb kivágású, hátúi pedig csak a hátuk közepéig ér s a szélein és a varrásai mentén gazdagon van arany- rojttal díszítve. A szoknya régebben rövid, csupán a lábikrán alúlig érő volt s színes fonalból szőtték; ma sarkig ér s többnyire városias mintázatú színes Faház a királyi („klinisch" = königlich) szabad parasztok vidékén. kartonból van. Mikor még rövidebb szoknyát viseltek, sokáig dívott az asszonynépnél az a szokás, hogy több ilyen szoknyát öltöttek egymás fölé, a miből afféle gúnynevek is keletkeztek, mint pl. a mi szomszéd falunkban a „hétszoknyás asszonyoka. A menyasszonyok még ma is hajadon fővel mennek a templomba s a fejük búbjára kontyolják a hajukat, mely ott hálóba van szorítva, bokrétákkal s üde zölddel ékes, a min mindenféle csillogó arany és ezüst csecsebecse ragyog. Vasárnap fehér harisnyát és bőrczipőt, hétköznap durvább kötésű kék harisnyát és faczipőt viselnek. Népszokások. Munkájánál kell a népet látnunk, ha jelleméről és művelt- ségi fokáról ítéletet akarunk mondani, — ezt tartja egy régi s tekintélyes embertől származó mondás. És igaza is van, de egy kis kiegészítésre szorúl. Valamely nép jellemének rajzához a színeket hagyományos szokásaiban kell keresnünk. Ezekben fejeződik ki teljesen és mutatkozik kellő világításban