Seite - 568 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Csehország I (2), Band 14/2

568 a nép egész lelkülete. A ki tehát a nép lelkét annak egész sajátszerűségében meg akarja ismerni, az azt ne csak munkája közben, hanem örömében, bánatában és szerelmi életében is figyelje meg. Mindezekben része van a költészetnek, a vallásnak, a művelődésnek ép úgy, mint a babonának, tévedés- nek és a sok részt szerencsés korlátoltságnak; ezekben is a nép tősgyökeres jelleme nyilvánúl; az előttünk lévő esetben pedig egyúttal világosan kitűnik belőlük az is, a mit a Cseh-erdő németségének származásáról és jellem- vonásairól föntebb általánosságban mondottunk. Még csak annyit jegyzünk meg az itt leírandó szokásokról, hogy azok részben az egész Cseh-erdő területén, részben pedig kiváltképen annak Bischof-Teinitztől az Osser- és Arberig terjedő vidékén éltek régebben, vagy élnek még ma is általá- nosan. Lássuk legelőször is a népet, kivált az ifjúságát a legáltalánosabb s mégis mindenik népnek a saját jellemét tükröző mulatságánál, a táncznál, melynek a Cseh-erdőben Toz a neve. Vasárnap délután egy óra tájt vagyunk. A korcsma nagy szobájában már együtt vannak a muzsikusok. Az ünneplőbe öltözött legények, ha melegebb az időjárás, panyókára vetett zekével érkeznek közelből s távolabbról a földek és rétek között a korcsma felé. Valamivel szégyenlősebb és félősebb tartózkodással sompolyognak, kerülő útakon és a házak mögül előbukkanva a leányok. A korcsma pitvarában megállnak s egyikük sem mer elsőül belépni. Nevetkőzve s vinczározva tolongnak ott künn az ajtó előtt, míg a legények benn rá nem húzatják a zenét, melynek első, élesen sikoltó hangjai belekapnak a leányok idegeibe s egy kis bátor- ságot öntenek beléjük. A legmerészebb rá teszi a kezét a kilincsre, egy másik rá csap a kezére s azzal föltárúi az ajtó, a háta mögött tolongó leány- sereg betódúl utána a szobába, majd megint visszahökken egy kissé, de csakhamar véget vet a nevetgélve tolongók színlelt habozásának a tánczoló kedvű legény sereg, melyből ki-ki oda inti, vagy füttyenti magához a leányok közül a választottját. Erre a hívott sebtében oda perdűl eléje, s íziben meg- ered a táncz az egész szobában. A legnépszerűbb táncz a lassú keringő (Ländler), melyet stájer módra lejtenek azok, a kik az egész szoba kerületét körűi járhatják. De e körön belül is forog annyi pár, a hány benne meg- perdülhet. E körbenforgás ütem szerint történik, úgy, hogy egy ütem elég egy fordulóra. Az ütem végét dobbanás és egyidejűleg a tánczoló pár lezökkenése jelzi. Ezt a sajátszerű tánczolásmódot „egy helybenu („af oan Eartltt) tánczolásnak nevezik s rendesen vele jár a tánczosnő gyakori föl-