Seite - 572 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Csehország I (2), Band 14/2

572 Elől egy hosszú, ing forma ruhába öltözött férfi lépett be, a kinek a köntöse bőrövvel volt a derekához szorítva. Bozontos szakáll födte az arczát és állát, a bal kezében pedig csinált almafát tartott. Nyomában egy hozzá hasonlóan öltözött nő jelent meg, kinek a csepű-parókájáról hosszan a nyakába lóggtak a fürtéi. Anyám erre lehajolt hozzám s a tenyerével megveregetvén az arczomat, halkan bíztatva így szólt: „Ne félj, fiacskám, hisz ez csak az Ádám és Éva-játék!44. A férfi és a nő most az ajtó mellé álltak s maguk közé állították az almafát. Ádám erre énekelve szavaló hangon elkezdte a bűnbeesés történetét, közben az almafa mögött lévő forgattyút hajtotta, mely egy a fa ágain függő kígyót mozgatott. Ez mérges pillantásokat lövelve hajlongott ide s tova és szüntelen egy alma fölé bökdösött a fejével, mintha csak azt akarta volna mondani: „Ez az, majd ez megtanít benne- teket!" Ádám az Űr parancsára emlékeztette a párját s óva intette őt az alma élvezésétől; Éva azonban elég gyarló volt s addig énekelte az alma dicséretét, míg végre Ádám minden vonakodása mellett is leszakított a fáról egy almát s Évának is adott belőle ízelítőt. Erre Ádámot hirtelen kábúlás fogja el, s minden elváltozik a szemei előtt. „Ó szerencsétlen nap44, — így kiált — „az ördög végképen rászedett bennünket!44. E szókra fölpattant a pitvarajtó, s berontott rajta a sátán, gúnyolta a szerencsétleneket és egy vörösre festett kardot suhogtatva előttük, ezt énekelte : „Most pediglen reszkessetek, sáppadozzatok, Az édenből a halálba takarodjatok!44 Ádám és Éva erre összekushadtak és végezetül egy kesergő dalt zendítettek rá, a mely bűnbánatról szólt s elsorolta mindazokat a keserves viszontag- ságokat, a melyek közt ezentúl élniök s a kenyerüket keresniök kell. Ennek utána aztán hirtelen kiesve a szerepükből, Ádám is, Éva is, meg az ördög is egész alázattal így könyörögtek : „Most pedig kérnénk ám valamit! * Anyám már össze is készítette, a mit nekik szánt, apám meg az asztaltól feléjük fordúlva, kérdezte tőlük, hogy hová valók ? Az ős emberpár egy felső-pfalzi helységet nevezett meg szülőföldjükül. „Vettem észre44, mondá az apám, „derék emberek laknak arra felé, lutheránusok is vannak köztük!44 „De mi katholikusok volnánk44, jelenté ki Ádám és Éva, sőt az ördög is jámbor őszinteséggel. Apám erre jót nevetett s a sátánt azzal vigasztalta meg, hogy ilyen formán valamikor a kürtőn keresztül még ő is az örök üdvösségbe juthat.