Seite - 576 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Csehország I (2), Band 14/2

576 jelen volt. Mindazok a szenvedélyek, a melyeket egy nagy, fényes és érdek- feszítő ünnep a nép lelkében felébreszthet, forrongásba jönnek e pünkösdi versenyeknél. Zajos ujjongás, a versenyzőkre fogadók lármája, veszekedés és minden legkisebb okra harsogó hahota tölti be a levegőt. Ennek az élesz- téséről bőségesen gondoskodik az ünnep bohócza, egy nyomorúságos gebén lovagló, szalmába burkolt alak, a ki fordítva látszik a lovon ülni. Tér szűke miatt nem írhatjuk le itt részletesebben e tarka élénkségű falusi ünnepet, a melyről igen szemléltető verses leírást is költött a népmúzsa. A hagyományos szokások alakúlására azonban semminek sincs a nép lelkébe oly mélyen bevésődő hatása, mint az évszakok váltakozásának, mely még a tőlük nem függő s minden időben előfordúló családi ünnepekre is rányomja a maga bélyegét. S e részben figyelemre méltó, hogy épen a tél, tehát azon évszak, a mely az embereket a lakásaik szűkebb falai közé tereli össze, a leggazdagabb az életet földerítő s dermedt zsibbadtságából mintegy fölengesztelő ünnepi szokásokban. Télen át népesek a fonóházak, a hol esténként dalolással, mesélgetéssel és gyakran elég dévaj mulatozással telik el az idő. Ilyenkor van a tollfosztás házi mulatsága, mely vigasság tekin- tetében nem igen marad a fonóházi esték mulatságai mögött. S végtére eljő a farsang bohókás maskaráival, lármás körmeneteivel és tréfásan ijesztgető meglepetéseivel. Mindjárt a tél elején van a Miklós-este gyermekijesztő és ajándékozó körjárata, nemkülönben a szépség- és erőáldomás, melyet a gazdák adnak felnőtt gyermekeiknek és a cselédségüknek. Ne felejtsük a cséplők lakomáját sem, mely rendesen deczemberre esik, annak a napnak az estéjén, a melyen az aratás utolsó kévéit kicséplik. Látjuk tehát, hogy a tél igen gazdag társas örömekben, melyeknek fűszerezéséhez járúlnak azok a rablókalandok és háborús történetek, kísértetekről szóló mondák s más ilyféle elbeszélések, a milyenekkel az ily összejöveteleknél annál kellemesebb hátborzongást keltenek az elmesélőik, mentül jobban örül a hallgatóság, hogy ő vele efféle még nem történt. De a tél idejére esik az év legkedvesebb ünnepe, a karácsony is, melyet a nép mindazzal a szeretettel és tisztelettel s mindazon boldogító álmodozással ül meg, a mit ez üdvöt és áldást adó nap jelentése lelkében fakaszt. Már a kis Jézus érkezéséről is oly gyöngéd és kedves képet fest a nép a gyermeklélek elé, hogy érdemes megemlítenünk. A karácsonyest szürkületének beálltakor érkezik két tejfehér ló vonta arany kocsiján a megdicsőült kisdednek képzelt újszülött Megváltó az egekből. Jámbor életű s vasárnapon született, vagy egyéb kiváltságos