Seite - 578 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Csehország I (2), Band 14/2

578 aranykéz látásának hő vágya, meg az ajándékokért való sóvárgás valóságos szent elragadtatássá izgúl ártatlan szívecskéikben. Az arany kéz csakugyan megjelenik és újra meg újra benyúl az ajtó hasadékán s szórja befelé a sok gyümölcsöt, meg egyéb jóféle holmit, a mit a gyermekek újjongással fogadnak és ki-ki annyit igyekszik belőle felmarkolni, a mennyit csak tud. Ez azonban még csak a bejelentője a kis Jézusnak; a valódi ajándékozás csak éjfélkor történik. A tavasz elérkeztével az újra kivirúló erdők s mezők, lombosodó fák és nyiló virágok a népélet terén is az évszakhoz mért újabb szokásokat teremnek. Ilyenkor állítják a május-fákat; ágaiktól a tető-koronáig meg- nyesett és lehántott fenyűfákat tűznek nagy ügyesen a háztetők ormára, hol e tarka szalagokkal, füzérekkel és művirágokkal ékes jelek hetekig hirdetik, hogy a házban eladó leány van, a kinek ime így, az egész világ szemeláttára hódol a szeretője. — A májusfák állításának idejére esik a szarvreszelés („Hornfeile") szokása is. Ilyenkor hajtják ki ugyanis először a barmokat a közlegelőre, mikor a szarvasmarhák közt nagy dulakodások, öklelődzések történnek. Hogy e közben egymásban nagyobb kárt ne tegyenek, az első kihajtás előtt a falu pásztora házról-házra jár és lereszeli az állatok szarvainak télen át nagyon kihegyesedett végeit, a mi hagyományos áldásmondókák kíséretében történik. A pásztor az istállóba lépve s kalapját leemelve, így szól: Pfeits Gott! ös Kalvvla, Öxla, Rössla ollö, Öss Haissla, Schaffla, weis do san, Wenn öbba scho'n wolt, strof den Lollö, Mia wissn o, dass Leit' gean nödö san! (Isten óvd e borjakat, ökröket, lovakat, kecskéket, juhokat mind, a mint itt vannak. Ha valaki ártani akarna nekik, büntesd meg a gonoszt. Hisz tudjuk, hogy vannak irigy és ártani szerető emberek!) Május elsején a marha első kihajtása az egész falu nagy lármával járó, ünnepélyes mozgalma mellett történik. A levegőt kolompolás és csörgettyűk zaja tölti be, a melybe a kiszabadúlt állatok vidám bőgése, mekegése és bégetése vegyül. Köztük mennek egy darabon a gazdák, gazdasszonyok és cselédek is, hogy addig maguk ügyeljenek barmaikra. Kezükben szentelt nyírfa- vesszőt s hozzá kötött virágvasárnapi pálmagalyat visznek; az azokkal való legyintgetés, hitük szerint, az egész évre védi az állatot minden sérüléstől. Rendesen már május l-én megmérkőzik egymással a falu két hatalmas bikája (Bummel), a melyek viaskodását nagy érdeklődéssel nézik a falubeliek s addig