Seite - 579 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Csehország I (2), Band 14/2

579 nem tágítanak a küzdelem színteréről, míg az egyik győztes nem marad. Ezt aztán nagy ujjongással üdvözlik, az a gazda pedig, a ki a község e biká- jának abban az évben az eltartására köteles, aznap a falu legbüszkébb embere. A nyárral is egész sor olyan szokás kerül elő, melyek az ifjúság életkedvének köszönik eredetüket s épségben és gyakorlatban maradnak a sok fárasztó munka mellett is, melylyel ez évszak jár. Az ablakra járás („Fensterln") szokásának nagyon kedveznek a meleg éjszakák; a szép szerdai és szombati éjeket pedig a faluhoszszat való dalolás- és kuijongatásra hasz- nálja a mulató legénysereg, meg-megállva egy-egy oly ház előtt, a hol eljegyzés, vagy lakodalom van készülőben. Aratás idején a legények hol ebben, hol abban az udvarban gyűlnek egybe s víg dalolás és tréfálkozás közben szalmakötelet fonnak a kévekötéshez. Ezeken az éjszakákon terem a legtöbb népdal. Az aratás vége felé meg a gabona behordása körűi fejlődik mulatságos versengés a gazdák közt, a kiknek egyike sem akar utolsónak maradni a hordással. Mindenki annyi munkást fogad, a mennyi csak tőle telik s még kölcsön is kér lovakat és szekereket, sörrel és egyéb Ígérettel bíztatva szorgalomra az embereit. A szekerek majd leroskadnak a rájuk rakott nagy teher alatt, melyet a nagy sietségben csak a csűr előtt hánynak 78*