Seite - 580 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Csehország I (2), Band 14/2

580 le, hogy mentül előbb új vitelért fordúljanak vissza. Az utolsó téréssel valóságos versenyfutásban hajtatnak haza, mit az egész falu kiáll nézni. Mindenfelől hangos nevetés, újjongás, nógatás hallatszik. De jaj! mi könnyen megesik a nagy igyekezet közben, hogy egy-egy szekér föl is fordúl, s az ilyen aztán elesett a bejutás elsőségétől, míg a másik, mely most könnyen elébe kerül, diadalmasan vonúl be az illető gazda munkásainak örömrival- gása közt az udvarba. A legyőzött gazdát a legények mindenféle tréfával boszantják. A következő éjjel annyi szalmát hordanak össze, a mennyit csak előkeríthetnek, óriási kecskét alakítanak belőle, s ezt a bábot lopva a gazda házának a tetejére állítják. A tető egyik végétől a másikig érő kecskére egy idomtalan nagy emberalakot ültetnek, mely szintén szalmából van s az egyik- kezében ostort, a másikban furkós botot tart. E szörnyetegnek „Howagoas" (zabi kecske) a neve. Mikor elkészültek vele, egy legény fönmarad mellette, hogy éjszakán át őrizze, a többiek pedig napkeltekor gúnyverset énekelve ébresztik föl a falu lakóit. Ennek hallatára mindenki oda csődül, kaczagva és gajdolva körűiveszi a házat, a melynek ormán a furcsa báb éktelenkedik, mígnem a ház gazdája a nézők nagy mulatságára a béreseivel hozzálát a szalmakecske és-lovasa elpusztításához. E közben az alúl állók ezt a versikét kiáltozzák : Wea nöd afsteiht und oarbat und gogt, Dea wird, mirk da's, mit da Howagoas plogt! (A ki korán nem kel, nem dolgozik és iparkodik, jegyezd meg magadnak, azt a zabkecskével boszantják meg!) A mit a május-fák tavaszszal oly vígan hirdetnek, annak az előbb titkolt, majd az eljegyzésben nyilvánossá váló szerelmi frigynek az egész életre való megpecsétlése a lakodalomban következik be. Az eljegyzést rendesen este tartják meg. Előtte való este a jegyváltásra készülő legény három, vagy több rokona kíséretében a jövendőbeli meny- asszonya házához megy, egyik kísérőjét beküldi a választottja atyjához s megkérdezteti tőle: „szabad-e bemennie?", „jókor érkezik-e?", meg hogy „mit gondolnak odabenn a szándékáról?" A dologra már elkészült apa nyájasan azt feleli, hogy „csak jöjjenek bátran; ilyen vendégektől csak jót várnak; látogatásuk megtiszteli a házat". Erre belép a legény a násznagyaival. A szobában csakhamar megjelennek a megkérendő leány részéről való nász- nagyság tisztére fölkért szomszédok is. A két fél kölcsönös üdvözlés után két külön asztalnál foglal helyet. A leány és anyja még nem láthatók.