Seite - 582 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Csehország I (2), Band 14/2

582 nap küldött a menyasszony házába, s mindkét részről derekasan hozzá látnak az iváshoz. Az ételek fölhordásakor kérdezősködnek a menyasszonyról, vájjon még soká kell-e az ünnep legszebbjére s a legjavára várni? Fölharsan a zene, s belép a mellékszobából — egy öreg anyóka, a kit vezetője azzal a kérdéssel mutat be a vőlegénynek, vájjon ez-e az, a kit olyan türelmet- lenül vár? A vőlegény erre azt feleli, hogy a leányka nem is olyan csúnya s korosnak is elég koros, de az, a kit ő választott, mégis csak fiatalabb és csinosabb is valamivel. Az anyóka erre sértettnek mutatja magát s elégtételt követel. A vőlegény Ígérete s az asztalhoz való meghívás teljesen kiengeszteli. Most újra megszólal a zene, s az igazi menyasszony lép be a legszebbik ruhájában. Annál a kérdésnél, vájjon ez-e az, a kit várt és gondol? a vőlegény fölkel, kezét nyújtja a menyasszonynak és így üdvözli. „Igen, ö és csakis ö\u E közben két ezüst pénzt (ú. n. menyasszony-tallért) ád a kezébe. A míg a menyasszony ezeket vissza nem adja, addig az eljegyzés érvényben van. A násznagyok szép keszkenőket kapnak ajándékúl a tányérjukra, s miután a jegyesek az asztalnál egymás mellett helyet foglaltak, zeneszónál hozzá látnak a dús lakomához. Ez alatt egész csapat legény és leány gyűlik egybe a ház előtt, a kiket a lakoma után bebocsátanak a házba, a hol késő éjszakáig tánczolnak. A haza menő vőlegényt a legények bekerítik és elfogják s csupán váltságdíjért bocsátják szabadon. Az eljegyzés megállapodásait írásba is foglalják. A jegyesek a vallás- tanból vizsgálatot tesznek a plébános előtt, a mi után a hatóságtól házassági engedélyt kérnek és csak ennek alapján hirdetik ki őket három egymásra következő vasárnapon a templomban. A harmadik hirdetés után egy héttel már rendesen megtartják a lakodalmat is. Ennek a hírnöke a hívogató vőfély. Ünneplő ruhában, csinált virágbokrétával díszített kalapban bejárja a falut, egyik kezében tarkára festett botot tart, a melyet sajátszerűn meg- csóvál, mikor egy-egy házba belépve, a szoba ajtajában elmondja az üdvözlő és a lakodalomra (nevezetesen a vendégségre) meghívó beszédét. A mondó- kája után krétát vesz elő a zsebéből és koszorút rajzol vele a szoba ajtajára, a melyből rozmaring-ág nyúlik ki. A koszorúba pedig bele írja a lakoma egy-egy terítékének az árát (rendesen l frt 50 kr). A lakodalom napján már korán reggel mozsár- és pisztolydurrogás hirdeti az ünnepet, a mely kivált a nászmenetnek a templomba vonúlása és onnan visszatérte alatt szól szakadatlanúl és csupán az ünnep két legmagasztosabb pillanata alatt szünetel, t. i. a míg a nászpár a mindkét részről való szülők áldását fogadja és míg