Seite - 584 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Csehország I (2), Band 14/2

584 „Hozz egy abroncs nélküli hordót". A legény ujjongva s a zene fölharsanó hangjai közben visz egy tojást és kérdi, jó lesz-e? „Jó", felel a kérdezett, de mindjárt újabb föladatot szab eléje. Pl. ezt a kérdést teszi: „Mi az asszonyok legjobb órája?" Felelet: „A kakas". Vagy azt: „Melyik gyümölcs érik három évig?" „A boróka-bogyó". Végűi olyan pépet kell a legénynek vinnie, a melynek főzéséhez nem kell se liszt, se tűz. A legény mézet visz. Ha pedig azt kívánják tőle, hogy olyan kereket mutasson, a melyet nem bognár és nem fából gyártott, akkor kerék alakú csörege fánkot visz. Az utolsó föltétel az, hogy építsen ezüst hidat a menyasszony számára. A legény kettős sorban ezüst pénzt rak az asztalon keresztül, melyen a menyasszony végig megy, míg a hídépítőhöz nem ér, ki erre karjaiba kapja s zeneharsogás mellett leemeli, hogy tánczoljon vele. De előbb még meg kell a menyasszony egyik czipőjét keríteni, a melyet valaki ügyesen lecsent a lábáról. A versenydíj nyertese után a menyasszony az apjával, majd a fitestvéreivel és a legközelebbi rokonaival lejt el egy-egy tánczot. Ez után a vőlegény a menyasszony anyjával, majd a saját édes anyjával tánczol, s csak ekkor kerül ifjú feleségéhez. Ennek utána már minden meghatározott sorrend nélkül foly a táncz tovább, s ki-ki a kedve és szabad választása szerint járhatja. A lakodalom után az új pár három hétig még ki-ki a maga szüleinél lakik. Ez idő alatt szerzik be a kelengye nagyobb részét. Ennek egybeállítása után napot tűznek ki az átköltözésre. A kelengyés kocsiba (Kammerwagen) a vidék legszebb négy lovát fogják; csupa új almáriom, asztal, ágy s egyéb kisebb-nagyobb házi bútor van rá bizonyos hagyományos sorrend szerint fölrakva. Az almáriomok és ládák telvék a fehérneműivel és kisebb házi holmijaival. A törékeny edényfélét külön viszik kosarakban. E szolgálatra a fiatal asszony hajadon barátnéit és volt iskola-társait kéri föl, a kik szívesen vállalkoznak is. A menetet a kelengyés kocsi nyitja meg, melynek lovai virágokkal, bíborpiros posztódarabkákkal ékesek és sárgaréz pitykékkel meg csörgőkkel megrakott szerszám van a fejükön és nyakukon. A fiatal asszony sűrű könyhullatás mellett búcsúzik el az anyjától, minek utána a kocsisúl szereplő legény, kinek kalapjához bokréta, ostornyelére selyem pántlika van tűzve, felszökik a nyergesre, s az újjongó tömeg kíséretében megindúl a menet. A kocsi után a menyasszony kosarakat czipelő barátnői mennek; mindenik kosár tetején egy főzőkanál van, mely a menyasszonynak azt az óhajtást jelenti, hogy majd az ő házában mindig „nagy kanállal" egyenek.