Seite - 597 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Csehország I (2), Band 14/2

597 a lovagnak, s ő egy darabig eszméletlenül hevert a földön. Mikor magához tért, fogadalmat tett, hogy azon helyen védszentje tiszteletére kápolnát építtet, a mit meg is tett. E kápolna Kelheim mellett áll, Neuerntől kissé nyugatnak s ma is Szent Lénárt nevét viseli. A baierecki nagy kincs. Figye- lemre méltó jelenség, hogy a nép, mikor mondát költ, a bűvészek mód- jára mindenféle titokzatossággal és nehéz mesterkedéssel veszi körűi a rege magvát, hogy annál nehezebb legyen annak való, vagy legalább valószínű voltát kideríteni. így van ez kivált a rejtett (s természetesen elbűvölteknek hitt) kincsekről szóló mondákban. Ugyancsak nehéz meg- találni már a helyet is, a hol a kincs rejlik; de még nehezebb a (többnyire vas) szekrényig eljutni, a melybe az zárva van. Neuern okos és derék népe, mely Baiereck várának romjai körűi lakik, az azok alatt rejlő kincs mondájába kedves előzékenységgel beleszőtte azt a kulcscsomót is, a melylyel csupa gyerekjáték e kincsre szert tenni. Csakhogy — és megint itt a bökkenő — ez a kulcscsomó a szomszédos Klenau várában, egy huszonkilencz ölnyi mélységű kút fenekén van, a honnan azt fölhozni Liechtenstein János, a „fehér asszony" férje. majdnem meg nehezebb es veszedel- mesebb, mint a kincset nélküle föllelni. így 1805-ben akadt tizenhárom bátor, sőt vakmerő ember, a ki e kulcscsomó nélkül is neki vágott a kincs megkeresésének. Csatlakozott hozzájuk egy nagyon bátor asszony is. Az idő éjfél felé járt; szakadt az eső, zúgott a vihar. A tizenhárom férfi az asszony- nyal együtt belé állt a maguk vonta bűvös körbe. Elkezdik a kincsidéző imát rebegni, mire lidércztüzek futkároznak idestova a borzalmas romok