Seite - 599 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Csehország I (2), Band 14/2

599 Babonák. Ha három nap és éjjel egyfolytában tombol a szélvész, azt tartják, hogy valaki a környéken fölakasztotta magát. — A tyúk kukorékolása nagy szerencsétlenséget von a házra, a miért is az ilyen tyúknak azonnal leütik a fejét. — Hisznek a halálmadárban („Stearvogel"), a mely este felé meg szokott jelenni a nagybetegek háza előtt s ott sajátszerű siránkozó hangon adja tudtúl a beteg közeli halálát. — Éjjel néha elfojtott, szívetrázó sírás hallatszik a házban, melyről azt tartják, hogy valamely családtag haza- járó lelke, a ki valami szerencsétlenséget jósol. „Panaszkodó anyóka" ('s Klomuaderl) a neve. — Ha élénken röpköd a szarka a ház körűi, ismerős vagy rokon közeli látogatását jelenti. — A ki a gabnavetésben egy-két barázdát ugaron hagy, avagy lóherével vet be, annak a családjában még azon évben meghal valaki. Az ily esetet „D' Intasot"-nak (közbenső vetésnek) hívják. — Bizonyos varázslattal a vetésben két, egymást metsző keskeny sávon rozsdássá lehet tenni a gabonát. A cséplésnél ilyenkor minden harmadik szem annak a csűrébe száll, a ki a varázslatot „megtette". A szolgáló szellemet, a mely e bűbájosságnál segítőként szerepel, „Pilmasschnidt"-nek nevezik. — Ha a legény vagy a leány húsvét vasárnapján napkelte előtt a fogaival vesz ki egy kavicsot a patakból s aztán a követ, kelet felé fordúlva, a fején áthajítja, megtudja, férjhez megy-e, illetőleg megnősűl-e még azon évben. — Húsvét hétfőjén szalmakötegeket fonnak a gyümölcsfák köré, hogy bőven teremjenek; mert valamint a nevenapján az illetőt, a kit köszöntenek, a nyaka köré csavart szalaggal („Drosseln") kényszerítik ajándékadásra, úgy a fákat is dús termésre vélik e körűifonással kötelezni. — A Cseh-erdő némely vidékén addig nem döntik le a fát, míg előbb a kérgébe keresztet nem vágnak ; az ilyen fák előtt meg kell állapodnia a szellemek haj tó vadá- szatának s az előttük állónak nem lesz semmi bántódása, míg különben e száguldó csapat mindenkit magával ragad, a ki földre nem borúi előtte. — Evekkel ezelőtt, a mint mondják, élt e tájon egy ember, a ki bizonyos jelekről ráismert a boszorkányokra és elátkozottakra. Amazok — úgy látta — tejes sajtárokat hordtak a fejükön, emezek meg lánczra kötött izzó golyókat vonszoltak a sarkuk után. E miatt ez az ember sok zaklatásnak is volt kitéve, s mikor a dombon álló templomba ment, valóságos kínszenvedés volt az útja, úgy, hogy néha csak úgy tudott menekülni a sok hátbabökés elől, hogy hanyatt kúszott föl a hegyre s keresztvetésekkel és imádkozással hárította el magától a nyomába iramodó boszorkányok seregét. — A gyer- mekek nyelvének a kipállása ellen a következő ráimádkozást használják;