Seite - 600 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Csehország I (2), Band 14/2

600 Jób egykor vándorolni méne, Bot volt a kezébe; Az Úr találkozók véle S hozzá így beszéle : „Jób, mért vagy oly szomorú ?" Mire Jób ezt feleié: „Hogyne volnék szomorú, Mikor a nyelvem majd lerothad?" Mondá neki most az Úr : „Menj a völgybe, ott egy forrás, Meggyógyítja szádat, meglásd!" E szavak közben háromszor belé lehelnek a gyermek szájába, keresztet vetnek rá, az anyja pedig meghinti egy-két csöp szenteltvízzel. Három nap egymás után reggel és estve ismételve, azt tartják, ez a szertartás csalhatatlanul segít. A németek tájszólásai. Változó kiterjedéssel, hol szélesebb, hol tágabb gyűrűben húzódik (néhány hézagot kivéve) egész Csehország körűi a németek lakta terület. Az ország középrésze felé a legmélyebben nyúlik be e nyelvterület az asch-manetini vonalon; e tájon és éjszakon van a legnagyobb terjedelmű német vidék. E határgyűrűnek egyetlen német nyelvjárása sem sajátszereűn csehországi német; valamennyi mögött ott az a nagyobb német nyelvterület a határon túl, a melynek Csehországba esó nyúlványa csak afféle néprajzi előőrs. Ez az egy tény minden másnál erősebb bizonyítéka annak, hogy Csehország mai németsége nem egyenes származéka a markomannoknak s hogy a németség csak a szlávok térfoglalása után nyomúlt be megint — hol korábban, hol későbben — régi lakóhelyeire, még pedig műveltségterjesztő czéllal s különböző oldalról az ország középtája felé. A német lakók legrégibb bevándorlása nyugat felől történt. A XI. század- ban a német birodalomból új gyarmatosok árasztották el az Eger-vidéket s innen már a Hohenstaufok korában előre nyomúltak Elbogen tája felé is. Délen részben ősrégi kereskedelmi útak, részben ideiglenes dynastikus kap- csolatok vezették át a határon a németeket. Éjszakon kivált a bányamívelés, meg az ipari szorgalom szerzett a németségnek mind több-több tért az országban; itt és éjszaknyugaton, sőt az egész keleti részen is még később is virágzó kereskedelem és nagyipar fejlődött a német bevándorlás nyomában. Csehország bölcs fejedelmei, köztük szláv fajúak is, jól fölismerték a német munkásságnak az ország fölvirúlására való nagy fontosságát s mind több német gyarmatost édesgettek be a régibb telepek erősbítésére; de politikai események is okaivá lettek ily sűrűbb bevándorlásoknak, így a huszita