Seite - 602 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Csehország I (2), Band 14/2

602 osztrák, a nyugati a keleti frank, az éjszaknyugati és részben az éjszaki is a felső szász, az éjszakon, keleten és délkeleten lévő szétdarabolt rész pedig a sziléziai nyelvjárásokhoz csatlakozik. Területre és a lakosság számára nézve is egymással majdnem egyenlő a keleti frank, meg a felső szász, ép így a sziléziai a bajor-osztrákkal; az egész német nyelvterületnek pedig mintegy két hatoda a keleti frankra, ugyanennyi a felső szászra, egy-egy hatoda pedig a sziléziaira és a bajor-osztrákra esik. A felső szász terület Graslitztól az Érczhegység és a Lausitzi hegység hoszszában Grottau környékéig terjed s Klösterle táján hirtelen kiszélesedvén, az Eger és az Elbe csehországi alsó partvidékét, továbbá a Biela és a Polzen folyamvidékét foglalja magába. A sziléziai a Jeschken hegynél kezdődik; területe az Óriás- és az Adler-hegységen át húzódik s magába zárja még az imént körülírt Landskron és Stecken melletti darabokat. (Az ú. n. „Schön- hengstler Ländchen44 csehországi felét és az iglaui nyelvsziget éjszaki részét.) A bajor-osztrák területre esik a neubvstritzi vidék, az ország déli széle, a felső Moldava völgye, nemkülönben a Cseh-erdő keleti lejtője. Végűi a keleti frank (vagy „nordgaui") hosszú, de keskeny sávban terjed Eisensteintől a Tscherchow hegyig, a klentschi nyelvszoros mögött pedig, a hol a cseh- szláv terület majdnem a határig nyomúl előre, még egy éjszaknak mind jobban tágúló vidéket, a Mies, Tepl és a középső Eger vidékét foglalja magába s fölhatol az Érczhegység mentén, a melyből csak keskeny szalagot hagy annak legmagasb gerinczén a sziléziai számára. E nyelvjárások ketteje határozottan a középnémet nyelvtörzshöz tartozik; ezek a felső szász és a sziléziai; a szóközépi és szóvégip még az alnémet fokon van bennük, míg a felnémet nyelvjárásokban már pf lett belőle. A felnémet nyelvtörzshöz tartoznak ellenben a déli bajor-osztrák nyelvjárások; középnémet, de a tiszta felnémethez való közeledést mutat már végűi a keleti frank (nordgaui). E tájszólásokat Csehországban csak bizonyos fentartással lehet szaba- tosan elhatárolni. A hol két nyelvjárás egymással érintkezik, mindenütt lassú átmenetet látunk az egyiktől a másikhoz s ilyen átmeneti tájszólások öve van köztük. Valamely nyelvjárás typusát különben is mindig annak a középtáján kell keresni. így a nordgauira nézve az egerlandi a legtörzsö- kösebb ; a felső szásznak legtisztább alakját meg a Teplitz és Tetschen közti vonalon találjuk; a legromlatlanabb sziléziai nyelvjárást az Óriás- és az Adler-hegységben hallani, a bajor-osztrák területnek pedig Krumau környé- kétől Gratzenig van a legjellemzőbb vidéke.