Seite - 609 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Csehország I (2), Band 14/2

609 Awa drinn in ihr n Stübei De benn a szobájába Is 's so hübsch und so fei", Oly szép, oly jó lenni, Dass 's mi' ziemt, i möcht áll' bei', Vajha soh' se kellene Já, állabei drinn sef. Onnan el is menni.) Winterbergtól Hartmanitzig a tájszólás alsó-bajor elemek (eu helyetti ui, szókezdő r helyett hr) mellett már olyan jelenségeket is mutat, a melyek a nordgaui nyelvjárásnak az erdőségen innenre és túlra való elő- nyomúlását árulják el. E tájszólás tehát már átmenet eme nyelvjáráshoz. Itt már így üdvözlik az új esztendőt: Brüadrl, nuis Gohr, nuis Gohr! 's Christkindl liegt im g'röss'tnHor. Longs Löbm, longs Löbm Und an Beidl vul Göld danöbm Und an schein Mäu~ danöbm Und a hrächts Wei danöbm Und hübsch vül Schlag danöbm Und äll ma~ Liab danöbm! (Testvér, boldog új évet, új évet! A kis Jézus kender-almon fekszik. Hosszú éltet, hosszú éltet S hozzá pénzt egy erszénynyel, Meg egy szép férjet, Meg egy szép feleséget, Meg jó sok ütleget S mindezekhez az én szeretetemet!) B r i n k e Je r o m o s- Hartmanitztől nem igen messze van Eisenstein, s már ott újabb táj- szólással találkozunk, mely Csehország német nyelvterületének negyedik nyelvjárás-csoportjához, a nordgaui vagy keleti frankhoz vezet bennünket. Ez a nordgaui terpedt, nehézkes, magánhangzókban bővelkedő s lágy nyelvjárás; mindenekelőtt a hangsúlyos szótagoknak az irodalmi nyelvben szokott mértéken jóval túlmenő elnyújtását kedveli, ellenben a hangsúlytalan szókat és szótagokat nagyon elharapja, sőt egészen el is ejti. A szóvégi n és r majdnem mindig tompa s mintegy félig ejtett magánhangzói végződésbe oldódik fel. Jellemző valamennyi régi hosszú magánhangzónak és diphthon- gusnak csupa kettőshangzóval való helyettesítése, minők az áu, äi; äi; ei, vagy öt; ou hosszú a és o, ä és e, régi ei, ie és üe, uo helyett. A hangsuly- Cs. 77