Seite - 2 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Csehország II (1), Band 15/1

2 Mint az újonnan megtért népeknél mindenütt, úgy Csehországban is eleinte kivált szertartásainak lebilincselő fényével igyekezett az egyház a régi vallás emlékezetét mentül előbb eltűntetni. Már a prágai érsekség alapításának ideje táján (973) általános szükségképen érezhették a fényes szertartási rend szervezését. A népet nem igen lehetett a templomi énekben való részvételtől eltiltani, mely azonban eleinte csak a „Kyrie eleison44 közbe- kiáltására szorítkozott. Ebből lett Csehországban a „Krlesu rövidítés, ép úgy, mint német földön a „Kirleis". S épen e fohász fordítása és kibővítése a legrégibb cseh egyházi ének, az ősi tisztes „Hospodine pomiluj nytt, melynek szerzőjeűl a hagyomány Prága második püspökét, az ország védszentjét, Adalbertet (meghalt 997) tartja. Az Adalbert énekét külön pápai engedély folytán már 992 óta szabad volt a mise Kyrie-je gyanánt énekelni; később |>edig az isteni tiszteleten kivűl is hallatták különféle egyházi és világi ünne- pélyeknél, nevezetesen a koronázás alkalmával, sőt lelkesítő csatadalképen is énekelték a cseh hadak. Idővel egy második, nem kevésbbé hatásos ének sorakozott melléje, a mely tekintélyben osztozik is vele : ez a Venczel-féle ének, a mely „Csehország fejedelméhez és örökös urához" esdekel segít- ségért s oltalomért. Ez is olyan hivatalos ünnepi énekké vált később, mint a „Hospodine pomiluj nyu. Legrégibb hangjegyes följegyzése a XV. századból való s dallama a következő :