Seite - 9 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Csehország II (1), Band 15/1

9 a hangjegyírás s egyáltalán a zeneelmélet alapvonalai a nép körében is terjesztessenek. A cseh testvérek példáját követték csakhamar a többi felekezetek is Csehországban; minden felől dús tartalmú s hangjegyes énekes könyveket követeltek és e kívánságot csakhamar ki is elégítették úgy, hogy a XVI. század vége felé már a kelyheseknek és a lutheránusoknak is terjedelmes énekes könyveik voltak. Érdekes, hogy az összes nem katholikus felekeze- teknél kiváló kedveltségre jutott zsoltár-éneklésnél idővel a franczia kálvinisták dallamai honosodtak meg, melyeket eredetileg a cseh testvérek vettek át (Streyc György szövegfordítására alkalmazva), még pedig részben a Claude Goudimel-féle négyhangú átdolgozás szerint. Ezek mellett természetesen a katholikusok sem maradhattak hátúi. Azt a mereven visszaútasító magatartást, melyet az 1435. évi baseli zsinat a nép nyelvén való éneknek az isteni tiszteletbe való bebocsátása ellen tanúsított, Csehországban nem lehe- tett érvényesíteni, sőt nagyon is tanácsosnak mutat- kozott, hogy az „eretnekség leghathatósabb ellenmérge44 gyanánt egy nagy énekeskönyv kiadásával maga az egyház járúljon hozzá a hívek templomi éneklő buzgó- Részlet a jungbunzlaui latin énekeskönyv Kyriéjéből (1500).