Seite - 16 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Csehország II (1), Band 15/1

16 harminczéves háború kitörése előtt Bécsbe tették át, minek következtében az udvari zene- és énekkar már csak kivételesen, mint pl. koronázások és udvari nászünnepek alkalmával került Prágába. A fehérhegyi ütközet következményei folytán az ország egész szellemi fejlődésének folytonossága megszakadt s a dolgoknak nem sokkal utóbb megállapított új rendje eleinte a zeneművészet nagyobb föllendülésének nem igen kedvezett. Az egyházi zene a harminczéves háború és az ellenreformáczió után is meg tudta a lehetőségig tartani addigi népies jellegét, nevezetesen az egész hitközség szívósan ragaszkodott az annyira lelkéhez nőtt közös templomi énekhez. Ennek tehát tág teret engedtek a latin liturgia mellett, sőt a katholikus énekeskönyvek a kelyhesek, a cseh testvérek és a protestánsok legkedveltebb dallamait is átvették. Másrészt azonban az egyházi zene a kor nagy zenei haladása elől sem zárkózhatott el, s főleg — már a templomban hallható zenei előadások nagyobb érdekessége és vonzóereje szempontjából is — kénytelen volt a gyorsan fejlődő hangszeres zene és művészibb ének előtt is tért nyitni. Eleinte ugyan nem igen jutott a dolog sem a XV. és XVI. század zenei örökségének magasb művészi kifejlesztéseig, sem az újabb vívmányok hathatósabb ápolásáig. Úgy a műének, mint az ezt kisérő hang- szeres zene igyekezett, hogy a néptől is érthető legyen, s e szempontból annak fölfogásához illeszkedett; ezért a műzene Csehországban az itt támadt tehetségek nagyobb száma mellett sem emelkedik a XVIII. század elejéig magasb színvonalra. E népszerűsítő korlátozásnak azonban megvolt az az egy megbecsülhetetlen haszna, hogy annak következtében a zene és ének még jobban vérévé vált az amúgy is veleszületett zenei hajlamú népnek, s ez úton annak örök időkre elidegeníthetetlen tulajdonává lett. Dlouhovesky János, a prágai székesegyház prépostja, megemlíti, hogy mily általános figyelmet és érdeklődést keltett énekével az 1674. jubileumi évben a prágai zarándokoknak ő általa vezetett körmenete Rómában. Bizonyos ugyan, hogy ezek a cseh zarándokok és énekeik nem versenyez- hettek a pápai énekkar előadásaival és műsorával, de a nép minden egyes tagjától eltanúlható s együttes egészében mégis jól és kifogástalanúl hangzó ének kivált ott, a hol inkább hivatásos énekesek művészi előadását voltak megszokva hallani, kétségtelenül mély hatást tehetett. Némi fogalmat nyer- hetünk arról az egyszerűbb módról, hogyan volt a nép templomi éneke akkoriban hangszerelve s néhol szerényebb polyphoniájú zenekisérettel ellátva, ha beletekintünk Holan Venczel Károly vysehradi karmester cseh énekes-