Seite - 23 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Csehország II (1), Band 15/1

23 volt az 1723. évi koronázás alkalmával a prágai Clementinumban játszott „Sub olea pacis et palma virtutis conspicua . . . regia Bohemiae Corona" (A béke olajága és az erény pálmája alatt ragyogó . . . cseh királyi korona) czímű ünnepi darab, mely a Venczel-legenda egy részletét adta elő, s melynek a már említett Zelenka J. D. írta a zenéjét. Az olasz opera kétségtelenül újabb műélvezettel gyarapította Prága zenekedvelő közönségét, sőt egy időre a művészet iránti közérdeklődés fő tárgyává is lett. Mindazonáltal nem tagadhatta meg idegenszerű mivoltát és sokáig tartott, míg a honi zeneszerzők egyike, másika — kivéve termé- szetesen a hazájukon kivűl működőket — e műfaj szolgálatába szegődött. Annál buzgóbban ápolták azonban a templomi és a hangszeres zenét. A XVIII. század alatt lassanként még az egyházi zene terén is a homophon írásmód kerekedett felül, holott addig határozottan a polyphonia volt benne az uralkodó. Ugyané változás természetesen Csehországban is beállott, azonban azért még e század első felében az ellenpontozástan igen kiváló mestereivel találkozunk itt, a kiknek még a következő művész- nemzedékekre is üdvös és maradandó hatásuk volt. Legjelesb képviselőjük kétségtelenül a minorita rendű Cernohorsky Bohuslav. Nimburgban született 1684-ben s az ottani orgonás fia volt; zenei kiképzését Prágában s utóbb Olaszországban nyerte; egy ideig Paduában* működött, mint templomi karmester, de megint visszatért Prágába, hol a Szent Jakabról nevezett minorita-kolostorban vette át az egyházi zene vezetését. Itt orgonás, karmester, zeneszerző és tanár minőségében igen sokoldalú munkásságot tanúsított, a melylyel kora egyik legnagyobb zenészének jól megérdemlett hírnevére tett szert. 1742 július 2-án halt meg Olaszországba való útja közben Gráczban. Sajnos, hogy az ellenpontozásban mesteri tökéletességű műveinek csak néhány töredéke maradt meg, minthogy irodalmi hagyatéka a Szent Jakab kolostor 1754-i leégése alkalmával a lángok martaléka lett. A Prágában Cernohorsky mellett működő zeneművészek közül emlí- tendő ifjabb kortársa, Seh/tng Antal József (az Elbogen melletti Teisingből), a ki 1756-ban halt meg 47 éves korában, mint a székesegyház karmestere. Cernohorsky tanítványai között pedig, a kik nemcsak hálás kegyelettel ápolták mesterük emlékét, hanem művészeti örökségével együtt e kegyeletet is átadták az ifjabb nemzedéknek, — egész sorát látjuk a derék zenészeknek, Vájjon Cernohorsky azonos-e azzal a „Padre Boemo"-val, a ki Assisiben 1715-ben a híres Tartini hegedűművészt a zeneszerzéstanban oktatta, az még eldöntetlen kérdés.