Seite - 26 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Csehország II (1), Band 15/1

26 örökös kamarazenésze lett, végűi pedig Graun karmesteri pálczáját örökölte s Berlinben csakhamar az akkori idők egyik legnagyobb hegedűművészeűl híresedett el. Különösen az éneklő hangoknak érzéssel teli kifejezése által tűnt ki; de nemcsak kiváló előadó művész, hanem jeles tanár is volt. Minthogy Benda Ferencz volt számos, kivétel nélkül zenei tehetséggel megáldott testvérei között a legidősb, egész családját Berlinbe igyekezett áttelepíteni, hogy itt gondoskodhassék ellátásukról. S ez sikerűit is neki; legifjabb öcscse, József, pedig utóda is lett a karmesteri állásban. E messze elágazó művészcsalád legjelesb tagja azonban Benda György, ki 1722-ben • született Ó-Benáteken. Néhány évet a berlini udvari zenekarban töltvén, 1748-ban a gothai herczeg udvarában lett karmester, mely állásán harmincz éven át művelte a zenét minden irányban. A zenetörténelemben elfoglalt kiváló helyét azonban első sorban a színpad számára írt műveinek köszön- heti, a melyek olaszországi tanulmányútja óta munkásságának fő tárgyai voltak. Benda operáinak egész sorával gyarapította kora legkedveltebb darabjainak számát. Különösen „Romeo és Juliáu-ja állott a maga idején nagy becsben. De a legnagyobb tetszést mégis melodrámái, „Ariadné Naxos szigetén" és „Medea" keltették, melyek nyomába később, mikor mindjobban növekvő (s még Olaszországban is elismert) diadalain neki bátorodott, még néhány hasonló következett. Bendát e téren számosan utánozták; Mozart is, ki őt „a lutheránus karmesterek közt kedvenczétt-nek nevezi, szintén az ő példáján buzdulva szőtt be két melodrámai jelenetet „Zaideu-jába, sőt e példától arra érezte magát indíttatva, hogy az operai recitativo nagyobb részét melodrámai betétekkel pótolja. Benda 1778-ban gothai állásától megválván, rövid ideig Hamburgban élt, majd Bécsben hangversenyezett s Párisban vezényelte „Ariadnéu-ja előadását, mígnem utóbb egészen az emberkerűlésig és minden zenétől való irtódzásig fokozódó búskomor félre- vonúltságban fejezte be életét az Altenburg melletti Köstritzben 1795 november 6-án. Egy más cseh származású zeneszerző, Myslivecek József, az olasz opera szolgálatában értékesítette tehetségét. Prágában született s ugyanott Habermann és Seger vezetése alatt képezte ki magát. Atyja mesterségének, a molnárságnak, azonnal búcsút mondott, mihelyt első symphoniája sikert aratott, s Olaszországba vándorolván, az olaszos Venatorini, vagy a szárma- zását jelző „II Boemo" néven csakhamar a divatos zeneszerzők legkedvel- tebbjei közé emelkedett, a kinek operái sok helyütt, de kivált Nápolyban