Seite - 34 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Csehország II (1), Band 15/1

34 ban tanít. Végűi pedig Ondrícek Ferenczet nevezzük meg (szül. 1857-ben, Prágában), ki az élő zeneművészek sorában a legelsők egyike. A gordonkások sorából Popper Dávid (szül. 1846-ban, Prágában) szerzett magának már kora ifjúságában Európaszerte ismert nevet. Két évtizeddel a conservatorium alapítása után nyílt meg a prágai „orgonaiskola", a mint röviden a „Csehország egyházi zenéje ápolására alakúit egyesület" (1826) alkotta képzőintézetet hívják, melyben 1830 óta tanítanak. Első igazgatója Vitdsek (Wittassek) Nep. János volt (született 1771-ben, a Melník melletti Horínban), a Dusek F. iskolájából kikerült zongora- és orgonaművészek egyik legjelesbje, kinek 1839-ben bekövetkezett halála után rövid ideig Weber Dénes személyében közös igazgatója volt a conservatoriumnak és az orgonaiskolának. Emennek élén aztán Pitsch Károly (szül. 1786-ban, a Roketnitz melletti Batzdorfban, meghalt 1858-ban), majd a már említett Krejíi József s ennek a conservatoriumhoz való meghivatása után Skuhersky F. Zdenko (szül. 1830-ban, Opoínóban, meghalt 1892-ben Budweisban) állottak. Az utói említett igazgatóval, a ki sokoldalú zeneszerző és derék tanár, valamint elméletíró is volt, bezáródik az orgonaiskola önálló vezetőinek sora, minthogy az ő (1890-ben történt) nyugdíjazása után ez intézetet egyesítették a conservatoriummal. Az iskola üdvös munkásságát a belőle kikerült jeles orgonások és karmesterek szép számán kivűl az bizo- nyítja legjobban, hogy egész sora a később kitűnően bevált tanároknak nyerte benne kiképzését, így nevezetesen KrejCí J., Blazek F., Zvonaí József Lipót, Förster József székesegyházi karmester; továbbá nem egy kiváló cseh zeneszerző, mint Bendl Károly, Dvoíák Antal és Nápravník Ede, a szent- pétervári császári opera karmestere. Az olasz opera-eFóadások végleges megszűntetése, melyet a zenészet terén századunk elején bekövetkezett három döntő fontosságú esemény egyikeképen említettünk már az imént, egyelőre csak annyi hatással volt az 1807 május 3-án Cherubini „Fanisca"-jávai megnyílt német opera-műsorra, hogy az addig előadott olasz darabok mellett (melyek aztán német fordításban kerültek színre) ezentúl a franczia zeneirodalom is több figyelemben részesült. De minden komolyabb törekvést meghiúsított az a léha szellem, mely a legsületlenebb operetteknek és énekes bohózatoknak is tág útat nyitott a színpadra főleg azért, mivel Müller Venczel, az első karmester, e téren maga járt elől a rosz példával. Csak oly igazi és erélyes művészi egyéni- ségnek, a minő Weber Károly Mária volt, sikerülhetett azon rövid idő alatt,