Seite - 37 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Csehország II (1), Band 15/1

37 becsületes igyekezete készítette elő. De azért tévedne, a ki azt hinné, hogy a vidék „apró emberei" szintén nem járultak hozzá. E szerényebb munkások közt a legtöbb érdemük van az iskolamestereknek és kántoroknak, a kiknek kicsiny munkakörükben kifejtett sokoldalú munkássága tartotta épen a régibb idők jeles hagyományait. A jó iskolamester és kántor, a ki fáradhatatlanúl játszta, énekelte és szerzette is sokszor valóban bámúlatos termékenységgel Tomásek (Tomaschek) Venczel János. az egyházi és kamarazene műfajait, nem ritkán operák és oratoriumok írására is elég merész volt. Hogy csak egy példát említsünk, Ryba Jakab J. rozmitáli tanító, ki a cseh irodalom újabb korában alighanem az első kísérletezők egyike a zeneírók között, 1805-ben ünnepi miséjével Pilsen városától polgári oklevelet nyert. Ily körülmények közt nem meglepő sem a vidéken többnyire már jól előkészült erőknek Prágába, kivált a conservatoriumba való özönlése, sem az a bátor önbizalom, a melylyel még kisebb városok is nekivágtak a nagyobb föladatoknak. így pl. 1827-ben Schüttenhofenben előadták Gluck