Seite - 39 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Csehország II (1), Band 15/1

39 Tomásek egész életét előkelő visszavonúltságban, de tisztelő tanítványai és hozzá gyakran ellátogató idegen művészek társaságát szívesen fogadva töltötte s 1850 április 3-án halt meg, mint az ország fővárosának egyik legtekintélyesebb férfia. A prágai egyetem már 181 l-ben a szép művészetek mesterének czímével tűntette ki. ötven éves tanári működése igen áldásos volt. A keze alól kikerült zongoraművészek nagy számából előbb csak a három legjelesebbet említjük. Ezek : VorÜek (Worschischek) János Hugó (Wambergből, 1791 —1815), ki ifjan halt el, mint a bécsi udvar orgonása; Dreyschock Sándor (szül. 1818-ban Zakyban, megh. 1869-ben Velenczében), mesterének legkedveltebb tanítványa, ki a maga korában csak kevesektől fölülmúlt technikájával s nevezetesen a balkeze bámúlatos iskolázottságával szerzett magának csakhamar európai hírnevet, úgy, hogy 1862-ben az akkortájt alapított szentpétervári conservatorium zenetanárának hívták meg; végűi Schnlhoff Gyula (szül. 1825-ben Prágában), ki nemcsak mint előadó Dessauer József.