Seite - 47 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Csehország II (1), Band 15/1

47 („Mesterdalnokok" 1871, Nibelung-tetralogia 1885 —1887, „Tristan» 1887) oly érdemes művészeti eseményre, a mely Prága összes zenei köreivel megéreztette mély és emlékezetes hatását. A hatvanas évek elejének hirtelen föllendűlő zenészetét és dalos kedvét, de egyúttal annak a csehországi nemzeti művészet törekvései javára értéke- síthető nagy és üdvös fontosságát is a lángész átható tekintetével ismerte föl s minden irányban sikerrel is értékesítette Smetana Frigyes, kinek ez éles- látás elévülhetetlen érdeme. A svédországi Gothenburgban elfoglalt szép állását, a hol a philharmoniai társaság igazgatója volt, 186l-ben elhagyván, visszatért szülőföldére, hogy azontúl egész művészi törekvését és készültségét hazája zenéjének szentelje. Prágában sokoldalú lankadatlan munkásság terére lépett, mint a „Hlaholu és az „Umélecká Beseda" hangversenymestere, mint zongoratanár és előadó művész, zenebíráló és szerző. Már 1863 tavaszán kész volt „Branibori v Cechách" (A brandenburgiak Csehországban) czímű operája, de majdnem három évig tartott, míg e műve az ideiglenes színház lámpái elé kerülhetett. A színház igazgatósága egy fiatalabb művész későbbi keletű művének kedvezve, ennek adott elsőbbséget; s így történt, hogy Sebor Károly (szül. 1843-ban az Elbe melletti Brandeisben) „Templomosok Morvaországban" czímű operája nyitotta meg 1865. november 19-én a cseh eredeti operák sorát. Külső sikere fényes volt, azonban zeneértő körökben mindjárt élénk sajnálkozással látták, hogy a rendkívül tehetséges és eleven szellemű szerző, ki a prágai conservatoriumon nyerte kiképzését, csupán Meyerbeer és Verdi gyújtó hatásaira vadászó eklektikus és minden határozott V egyéni stílusnak híjjával van. S általában ugyanezt kellett a bírálatnak Sebor további operáiról, a „Drachomíra" és a „Huszita menyasszony", meg a „Blanka" czíműekről is mondania, a melyek gyorsan következtek egymás- után. Evekkel utóbb a zenekari szerzeményekben is több oldalú tevékenységet tanúsító szerző kísérletet tett „Zmarená svatba" (A meghiúsúlt lakodalom, 1879) czímű daljátékával az időközben Smetanától megalkotott nemzeti vígopera terén is. 1866 január 5-én végre színre került Smetana „Branibori"-ja, melynek leírhatatlan lelkesedéssel fogadott bemutatója határjelző a cseh zene történe- tében. Azonnal felötlött mindenkinek s nyíltan is kifejezésre jutott az a gondolat, hogy ha valaki, ő az a művész, a ki a cseh opera épületének alapköveit lerakni hivatott. Smetana Frigyes akkor már érett korú férfi volt. 1824 márczius 2-án született Leitomischlban, hol atyja serfőző volt.