Seite - 50 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Csehország II (1), Band 15/1

50 a darab egy részt esehebb színezetű, más részt pedig semmivel sem Wagneribb (kivéve tán a vezérmotivumok hatásosabb és áthatóbb értékesítését), mint a maga idején lelkesedéssel fogadott „Branibori" : azért mégis csak tizen- nyolcz év múlva, mikor alkotója már nem volt többé az élők sorában, oldozta föl a cseh nemzeti színházban megért fényes sikere „ Dalibort tt-t a sokáig reá nehezült átok alól. Első operáinak stílusában Smetana még engedményeket tett az ural- kodó Ízlésnek, hogy ezeknek fokozatos visszavonása által lassanként a maga eszményibb álláspontjára nevelje a közönséget. A haladás, melyet ez irány- ban 1872-ben befejezett „Libusá"-jávai elért, annál nagyobb és bátrabb lehetett, mert ünnepi darabnak lévén szánva, ebben a rendes műsori tekin- tetektől szabadnak érezhette magát. „Libusa" 1881 június ll-én került először előadásra a boldogúlt Rudolf trónörökös jelenlétében. De, bár ezt a nemes előkelőségű és ünnepi hangúlatú művét sem kívánta Smetana utolsó szavának tekintetni, ebben mégis több részben jóval messzibb ment „Lohengrin"-nél, mint a mennyire a hetvenes évek elejének zeneszerzői általában menni mertek, a nélkül azonban, hogy azért zenéjében a saját- szerűen cseh színezetet megtagadta volna. „Libusa" elkészülte és előadása közé esik három víg operája: a „Dvé vdovy u (Két özvegy, 1874), „Hubiőka" (Csók, 1876) és „Tajemství" (A titok, 1878). Az első finom társalgó hangjával a franczia játék-opera nyomain halad, később ellenben ennek a párbeszédes részét is recitativóval pótolta, a másik kettő azonban félreismer- hetetlen haladást mutat a komikus zenedráma felé, azonban mindig az „Eladott menyasszony" nemzeti jellegének teljes megőrzésével. Kétségtelen is, hogy az utóbb említett darab mellett a „HubiCka" a szerző legnépszerűbb alkotása, melynek bájos üdeségén ugyan nem venné észre senki, hogy szerzője már teljesen siket volt, a mikor írta. A komikus opera terén leg- magasb értékű műve azonban mégis a „Tajemství", főleg tekintettel nagy- szabású és remek kivitelű első fölvonására. Egyébiránt az 1882-ben színre került „Certová sténa" (Az ördögfal) czímű komikus varázs-opera zenéje is teljesen méltó a mesterhez. Ha Smetanát drámai költésében nem egyszer korlátozták a színházi körülmények és a szövegek gyöngeségei, annál szabadabban és minden mellék tekintettől mentesen szárnyalhatott szelleme a hangszeres zene terén. De csak több, mint tizenhárom évnyi szünet után (ennyi telt el a „Hakon Jarl" megírása óta) kezdett — alkalmi szerzeményekről, minő a Shakespeare-