Seite - 51 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Csehország II (1), Band 15/1

51 ünnepre szerzett lendületes ünnepi induló, nem szólva — megint nagyobb stilű zenekari művekkel foglalkozni, s 1874 és 1879 közt a „Má vlast44 (Hazám) czímű hat symphoniai költemény cyklusában határozott s erős nemzeti jellegű mesterművet teremtett, mely egymaga is elég lenne, hogy díszes helyet biztosítson neki korunk legelső zeneköltői sorában. Az egész mű tökéletes alkata, színekben bővelkedő zenei jellemzése, hatalmas fokozódása és harmonikus betetőzése Smetanát művészi képzettsége és ereje tetőfokán Smetana Frigyes. mutatja. A bevezető darab, „Vysehrad", mintegy a lelkesült vándordalnok éneke, kinek képzelme teljes mondai fényében elénk varázsolja az ősi fejedelmi székhelyet; utána jön az üde folyású „Vltava" (Moldava), a szenvedélyes hevű „Sárka" (a leányháború mondájának egyik amazonja), a romantikus színezetű „Z őeskych luhű a hajű" (Csehország erdeiről és mezeiről), aztán „Tábor", a husziták csataterének megrázó erejű zenei képe, s nyomában az egész sorozatot bezáró diadalmámoros „Blanik" (annak a hegynek a neve, a melynek belsejéből a népmonda szerint a cseh nemzet végső szorongattatása idején a mentő lovagok serege ki fog áradni), mint a cseh nemzet újjá- 7*