Seite - 53 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Csehország II (1), Band 15/1

53 1867-ben sorukat az élénk „V studni" (A kútban) czímű egyfelvonásos darabbal, melyet Rozkosny és Hrymaly A. hasonló művei követtek. Csak 1874-ben, tehát nyolcz évvel az „Eladott menyasszony" után lépett Dvorák megint egy zeneileg tartalmas, „Král a uhlír" (Király és szénégető) czímű víg operával a színre. A komolyabb drámai zenére ellenben Smetana példája egyelőre még nem hatott, mert az még mindig a hagyományos „nagy opera" irányában haladt tovább. A már említett Seboron kivűl Skuhersky is gyara- pította néhány operával a műsort. Nevezetesebb sikert aratott 1868-ban Bendl Károly „Lejla"-ja, mely a Mendelssohn követőinek lágy dallamos- ságát Meyerbeer operai fölszerelésével igyekezett elegyíteni, de egyszersmind szerzőjét Smetana mellett a legérettebb és legegyénibb tehetségűi mutatta be azok közül, a kik addig az opera műfajának szentelték erejüket. „Lejla" után, .mely a közönség részéről nagy és tartós tetszéssel találkozott, a szerző következő darabja, a „Bfetislav" hanyatlást mutatott, míg az ezt követő „Cernohorci" (A montenegróiak, 1881) már ismét nem csekély népszerű- ségnek örvendett. A „Karel Skreta" (1883) czímű víg dalmű és a „Díté Tábora" (A Táborita-gyermek, 1892) czímű tragikus opera arra vall, hogy a szerző a részletes jellemzés és komoly zenei elmélyedés terén a korszerű haladás útjára lépett. Bendl, kinek a „Hlahol" és a cseh dalköltés érdekében kifejtett buzgalmát már említettük, a hetvenes években egy könnyedebb stilű víg operát is írt, a „Stary zenich" (A vén kérő), meg egy zenés bohó- zatot, az „Indická princezna* (Indiai herczegnő) czíműt. A zeneszerzők ezen csoportjába való az imént már említett RozkoSny József Richárd is (született 1832-ben, Prágában), kinek némileg Gounod lyrai zenéje hatását éreztető romantikus operája, a „Svatojanské proudy" (A Szent János-vízesés, 1871) csakhamar a műsor kedveltebb darabjainak egyikévé lett. A szerző, ki csak kevéssel előbb mutatkozott be „Mikulás" czímű egyfelvonásos operájával, később két másik művével nem volt oly szerencsés, ellenben 1884-ben elő- adott „Popelka" (Hamupipőke) czímű darabja már megint teljes sikert aratott. Az 1874-ik év két zeneszerzővel gyarapította a cseh opera irodalmát, kik különben mind a ketten úgy mutatkoztak be már előbb a zeneköltés más ágaiban, hogy jóformán semmi kétség sem lehetett többé azon kiváló helyet illetőleg, melyet majdnem Smetana mellett és után elfoglalni hivatottak lesznek. Az említett év áprilisében adták Fibich Zdenko „Bukovín"-ját, melyet szerzője húsz esztendős korában írt, de a művet, melyből különben szép drámai tehetség félreismerhetetlen jelei Ígérkeztek, ^kevéssel utóbb