Seite - 55 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Csehország II (1), Band 15/1

55 közelebb is áll e téren az „Eladott menyasszony" és a „Csók" szerzőjéhez, mint bármely más cseh zeneköltő. Egyébként azonban a dráma terén nem folytatta Smetana munkásságát; mert jóllehet Dvofák régebbi vezérköny- veiben félreismerhetetlen nyomaira lelünk Wagner hatásának, 1882-ben bemutatott „Dimitrij" czímű operájával már egészen a hagyományos stilű „nagy opera" útjára lépett, a mint különben is teljesen conservativ irányban halad, a mióta fönt vázolt küzdelmes forrongási korszakának tépelődésein átvergődött. Dvofák legújabb drámai műve, a „Jakobín" (1889), ismét a víg múzsa alkotása. Bármily jeles részletek vannak is Dvofák operáiban, melyek mindig a legjobb fogadtatásra találtak és nagyobb részt meg is maradtak a cseh színpad műsorán : azért e mester legkiválóbb alkotásai mégis az absolut zene terén keresendők, a hol genialis képzelőereje a költő szavától való teljes függetlenségben, szabadon szárnyalhat és egészen csak a saját érzése mélyének túláradó hangvilágából meríthet. Innen jő nála a rhythmus kiapadhatatlan elevensége és üdesége, a dallam természetes, soha sem erőltetett ömlése; ezekhez az évek során át szerzett gyakorlat és tapasztalat becses eredményeképen a gazdag hangszövedék játszi könnyűségű kezelése és vonzó összhangzatosság járúl. Az ily tehetségű művész természetesen a kamarazene műfajait kedveli legjobban. Ennek körébe vágó művei kőzöl kivált több vonós négyese és egy hatosa említendő, melyekhez a zenekari szerzeményekhez való átmenetképen mindenekelőtt két serenadeja sorakozik, az első vonós, a második fuvó hangszerekre. Mint symphonia-író Dvofák, — kinek a hetvenes évek óta megjelent symphoniái közül négy (F-dur, D-dur, D-moll és G-dur) Csehország határain túl is elismerésre talált, — oly jelességgel dicsekedhetik, a mely ma már az absolut zene jelesb művelőinél sem gyakori, s ez a dús színezetű, mindig biztos hatású hangszerelés. A mesterei ebben kétségtelenül Beethoven, Schubert és Brahms, de egyszer Liszt példája is utánzásra serkentette „Szláv rhapsodiái"-ban. Említsük még meg nyitányait, melyek két legismertebbjéhez, a „Huszita menyasszony" és a „Hazám" czíműekhez újabban három további járúlt: a „Természet" (Májusi éj), „Élet" (Cseh farsang) és „Szerelem" (Othello). A nemzeti elem, mely Dvofák legtöbb szerzeményében uralkodó, nem mindig kizárólag cseh, mint Smetanánáí, hanem sokszor más szláv törzsek jellemét is tolmácsolja; miért is azon négykezes zongoradarabjait, melyeknek életvidám heve 1878-ban Dvofák hírnevét tulajdonképen a külföldön meg-