Seite - 63 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Csehország II (1), Band 15/1

63 meg, melyek közül némelyek a következő század nyelvemlékeihez képest oly régies alakúak, hogy akár ó-szláv szóknak is vehetők. Hitelességöket azonban némely tudós kétségbe vonja. Számosabbak és úgy alaki, mint tartalmi tekintetben teljesebbek azok az emlékek, melyek régibb időkből későbbi följegyzésekben maradtak fönn. Az egyháziak közül a legrégibb időkből ered a „Hospodine pomiluj nytt ének, a görög Kyrie eleison e körűlírása, melynek fönséges hangjai még ma is meg-mcgzendűlnek a cseh templomokban. Az általános vélekedés szerint Szent Adalberttől eredő ének nyolcz rímtelen sorból áll és kifejezéseinek sajátszerűségei (pomiluj, spas, mir) arra vallanak, hogy kétségtelenül a szláv liturgiának Csehországban való meghonosodása első idejéből való. Régisége és egyszerű magasztossága tekintetében közel áll hozzá a „Svaty Václave, vévodo Ceské zemé" (Szent Venczel, cseh földnek fejedelme) kezdetű ének, mely eredetileg három, szintén rímtelen szakból állott. A nép közt már igen régóta el lévén terjedve, idő haladtával mind több versszak járúlt hozzá, melyekben a cseh nép saorongattatása éveiben leghőbb óhajait és áhítatos imáját küldte az ország védszentjéhez E régi emlékek sorában a harmadik a „Slovo do svéta stvoíenie v bozotví schováno" (Világ teremtése előtt az Ige az istenségben vala rejtve) kezdetű ének, mely egy, a XIII. századból való kéziratban maradt fönn s 16 versben Krisztus megtestesülését, kín- szenvedését és föltámadását mondja el. Ugy látszik, hogy a húsvéti énekek közül való s a másik két régibb énektől már elég tökéletes rímelésével üt el. Fontos okok szólnak a mellett, hogy a későbbi időkben fölmerülő emlékek némelyikét is jóval régibb eredetűnek tartsuk. így nevezetesen a Krisztus megtestesülését, születését és föltámadását elmondó énekeket, minők: a „Vítaj mily Jezu Kriste" (Légy üdvöz, édes J. K.), „Narodil sé Kristus Pán" (Krisztus urunk született), „Vstalt' jest této chvíleu (Föltámadt e pillanatban), „Buoh vsemohúcí vstal z mrtvych zádúcí" (A mindenható édes Isten föltámadt), továbbá az Ur testéről szóló ének: „Vítaj králu vsemohúcí" (Üdvöz légy, mindenható király), valamint némely Mária-ének s más hasonlók. Elmondható tehát, hogy az irodalmi élet kezdete Csehországban is a keresztény hit fölvételének mély hatásával függ össze. Azonban bizonyára hosszú idő múlt el, míg a kereszténység a népnél a hajdani pogány fölfogást legalább nagyjában el tudta nyomni, míg a szláv nép ősi hagyományaitól eltérve, az új életmódhoz törődött. A cseh nép történetének régibb szakai