Seite - 64 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Csehország II (1), Band 15/1

64 eléggé hirdetik azt a szívós ellenállást, melylyel az újításokat, még ha hasznosak valának is, fogadták; s ugyané történelem a nemzeti erő üde épségének oly számos meggyőző bizonyítékát nyújtja, a melyek mellett tekin- tetbe véve még a dalos kedvéről híres cseh nép jellemének ezen vonását is, szinte lehetetlen kételkedni, hogy e nép veleszületett lelkesedésének minden önálló nyilvánúlása nélkül sokáig élhetett volna. E föltevés legalább azok előtt, a kik az említendő két nyelvemléket hitelesnek tartják, a XIX. század első negyedében megerősítést nyert az ó-cseh népköltészet két maradványának fölfedezésében; értjük a griinbergi és a königinhofi kéziratot. A grünbergi kézirat, melyet kevésbbé helyesen LibuSa törvényszékévé is hívnak, nevét a Nepomuk közelében (Pilsentől délre) eső Grünberg kastélytól kapta, a hol 1817-ben állítólag régi okiratok közt ráakadtak. A cseh nemzeti múzeum alapítása után 1818-ban, onnan Prágába küldték. Négy nyolczadrétű lapból áll, melyek pergamentje régi, latin írása kerek és zöldes színű. Két, egyenlőtlen hosszaságú töredéket tartalmaz. Elsejük 9 versnyi és egy költemény záradékának hiszik, melyben a kmetek, lechek és vladykák előtt valami családi ügyben folyó Ítélkezésről volt szó. A másik 112 versből áll s két testvérnek, valami Chrudos és Síaglav nevűeknek örökösödési pőrét tárgyalja, melynek eldöntését Libusa fejedelemnőre bízták. A nevezett főurakat Ítélethozatal elé a Vysehradra hívják s ott azt a végzést kapják, hogy hagyományos szokás szerint közösen bírják apai örökségüket. Ez ítélet ellen, melyet magára nézve sérelmesnek vél, Chrudos, az idősb testvér, fölzúdúl és Libusát becsmérlő szóval illeti; a megsértett fejedelemnő erre lemond a trónról s fölszólítja a jelenlévőket, hogy válaszszanak magukhoz illő vaskezű fejedelmet, mivel, a mint látja, ő, a gyenge leány, erre nem elég erős. A költemény vége hiányzik. A nyelvemlék mind külső alakjában, mind tartalmában több sajátszerű- séget mutat. Feltűnő palaeographiai jelenségek nem engedik a korát teljes bizonyossággal megállapítani; nyelvezetében és egyes tárgyi jelenségeiben pedig szintén nem egy rejtély merül föl, melyek más hasonló honi nyelv- t emlék híjában eddigelé megfejtetlenek. Ep azért mindjárt e kézirat meg- jelenésekor kétkedő hangok támadtak hitelessége ellen (Dobrovsky, Kopitar), s a vitás kérdés még máig sincs kielégítő módon eldöntve. Költői értékű benne a „Libusa törvényszéke44 czímű tulajdonképeni költemény, a melynek verselése, nevezetesen rímtelen tíz szótagú sorai, egyes szóképei, alakzatai