Seite - 66 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Csehország II (1), Band 15/1

66 szerény töredékei volnának egy nagy gyűjteménynek, a melyet a XIV. század közepe táján állítottak volna össze. Tartalmuk szerint azonban az egyes költemények nagyon különböző időkből valóknak vallják magukat. A kézírat magva a hat epikus költemény, a melyek időrendben e követ- V kezők: 1. „Záboj, Slavoj és Ludék" ; 2. „Cestmír és Vlaslavu ; 3. „Oldrich és Boleslavu ; 4. „Benes Hermanóv" ; 5. „Ludise és Lubor" ; 6. „Jaroslav". A két első főhősük nevét viseli czíműl s az őskorból való; a „Záboj" czímű a pogány cseheknek a Ludék vezetése alatt országukba nyomuló s ott vallá- sukat erőszakkal terjesztő keresztényeken aratott diadalát írja le; a „Cestmír" czíműnek tárgya pedig Neklan fejedelem hadjárata Vlastislav, Lucko ura ellen, s e lázadó főúrnak a prágai sereg vezérétől, a vitéz Ces/mfrtől való teljes leveretése. Mind a kettőnek szabad az ütemfűzése, s a tartalom és a helyzetek szerint váltakozva hol hosszabbak, hol rövidebbek a sorai. Az „Oldrich és Boleslav" csak töredéke egy, a lengyeleknek 1004-ben Prágából való kiűzetéséről szóló költeménynek, mely egyes kiválóan szép leíró részleteivel tűnik ki; ennek már a külalakja is művészibb, tíz szótagú rímtelen sor. A „Benes Hefmanóv" szakokra oszló történelmi ének, mely drámai gyorsasággal és örömtől hevült szavakkal mondja el a rabló szász csapatoknak a Turnau melletti Hrubá Skála közelében szenvedett vereségét; ez esemény a XIII. század elejére tehető. A „Ludise és Lubor" csupán a régi idők egy lovagi szokásának az emléke, t. i. az ó-cseh „sédání", vagyis lovas tornajáték széles alapon való leírása; külalakja nyolcz szótagú vers, helyenként refrainnel. Időrendileg utolsó a „Jaroslav", vagy „a keresz- tényeknek nagy harczai a tatárokkal", kik I. Venczel király alatt egész Morvaországig nyomúltak előre s ott 1241-ben Olmütz mellett Jaroslav tói, a Sternbergek ősétől állítólag megverettek. Csupán egyes, szabadon kapcsolt epizódokból áll, melyek közül különösen a Hostyn-hegyen vívott hősies küzdelem leírása válik ki, a melyben a Boldogságos Szűz csodálatos segítsége óvja meg a keresztényeket a végső veszedelemtől. A „Jelen" (Szarvas) és „Zbyhon" czíműek vers-alakjukban és nyelvük- ben szintén nagyon hasonlók az epikus költeményekhez, de mégis eltérnek tőlük a lyrai elem uralkodó voltával. Az első egy orozva meggyilkolt ifjú halálát gyászolja, a második meg egy hajadonnak egy erőszakos nőrabló kezeiből való kiszabadúlását írja le. Amabban a szarvassal, emebben a galambbal való hasonlat vonúl végig majdnem az egész költeményen. A „Kytice" (Bokréták), „Jahody" (Eprek), „Rűze" (Rózsák), „Zezhulice"