Seite - 69 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Csehország II (1), Band 15/1

69 jórészt a Gualther Castillianus (XII. század) latin Alexandreiséből meríti, de számos betoldása és kiszélesbítése arra vall, hogy szerzője más forrásokat is használt vagy már eredeti fogalmazványa kibővítésére, vagy pedig, a mi valóbbszínű, csak utólag toldotta be e pótlékokat már teljesen kész első kéziratába. Kiváló költői tehetségéről tanúskodik nem csupán kifogástalan versmértéke és rímelése, hanem gazdag nyelve és az az eredeti mód is, a mint a szerző saját élte tapasztalatait művébe tudja szőni. Az Alexandreisen kivűl más ó-kori tárgyú verses elbeszélés nem maradt fönn, habár nem lehetetlen, hogy valaha több ilynemű költemény is volt, mint pl. a trójai háborúról szóló. Mennyire jogos e föltevés, azt legjobban azon újabb leletek bizonyítják, melyek a német mondák köréből való terje- delmes cseh nyelvű elbeszélő költeményt hoztak napfényre, holott efféléknek cseh nyelvű földolgozását sokáig kétségbe vonták. Ez újabb fölfedezések pedig azt mondják, hogy a középkori romantikus költészet ez irányban is dúsan virágzott Csehországban. így 188l-ben a «Nagy rózsáskert" töredékeit, 1887-ben pedig az egész „Laurinu-t s vele együtt az „Ernő herczegtt-ről (Arnost) szóló époszt sikerűit föllelni. Mindezek a német eredetiek átdolgo- zásai, még pedig — úgy látszik — már ismételt átültetései, melyek eredeti alakjukban alighanem már a XIV. század elején közkézen forogtak. E költe- mények jobbára csak irodalomtörténeti becsűek, mert költői érték és verselés dolgában jóval alatta állnak az Alexandreisnek. Ugyanezt mondhatni az Artus király és asztalköre mondacsoportjából merített két költeményről is. Ezek a Tristram és a Tandariás. Amaz a legterjedelmesebb ó-cseh elbeszélő költemény (majdnem 9.000 sor) s két egészen különböző részből került együvé. E részek elseje a XIV. század közepe tájáról való s Eilhard von Oberge egy ma nyomaveszett német költeményének a fogyatékos fordítása, míg a második későbbi szerző műve, a ki elég ügyesen folytatta (nevezetesen Strassburgi Gottfried és Freibergi Henrik nyomán) elődje művét. A Tandariás pedig Pleier „Tandarois és Flordibeltt-jének (XIII. század) szabad átdolgozása, mely hosszadalmas eredetijéhez képest dicséretes rövidségre törekszik s ennyiben némi önálló- ságot mutat. Ez a XIV. század végéről való. A monda és a költött tárgyak világán kivűl e romantikus szellem a cseh irodalomnak egy más ágára is mély és erős hatással volt. Nevezetesen a honi történetírásra, melynek egy ismeretlen, közönségesen Dalimii néven emlegetett író volt a művelője, ki a XIV. század első negyedében rímes