Seite - 76 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Csehország II (1), Band 15/1

76 A theologiai oktató művek mellett a történetírás prózai munkái majd- nem teljesen háttérbe szorulnak. S a mi e téren termett is, azt is csaknem mind latinul írták. Cosmas (megh. 1125), a prágai székeskáptalan esperese, a cseh történetírás atyja, törte meg ez irányban az útat, a legrégibb időktől I. Sobéslav trónralépteig terjedő híres krónikájával. Az ő példáját követték aztán az összes tekintélyesebb évkönyv-írók, minők Vincze prágai kanonok, Gerlach mühlhauseni apát, Zittani Péter, a königsaali kolostor apátja (megh. 1338) és mások. Nagy számú ily krónikát írtak IV. Károly ural- kodása idején, ki lelkesen buzdította az írókat a történelmi anyag földolgo- zására s maga is jó példával járt elől; egyebek közt ez időben a florenczi Marignola János, a calabriai Bisignano püspöke, Prágai Ferencz, Weitmilei Krabice BeneS és Hradeníni Pnlkava Pribík dolgoztak a cseh történetírás mezején. De cseh nyelvű eredeti munka ezen korból csakis a már említett Z)a/imi/-fé\e rímes krónika. Becses jogirodalmi emlék az ú. n. Rosenbergi könyv (a XIV. század elejéről), mely a cseh joggyakorlat egyes kérdéseire vonatkozó útasításokat tartalmaz. Ennek alapján keletkezett majdnem száz évvel később egy másik hasonló híres irat, Ondrej z Dubé (megh. 1412), Csehország főbírája „Vyklad na právo zemské" (Az ország jogának magyarázata) czímű munkája. Egyebekben a jogrend lényege Cseh- és Morvaországban, valamint Sziléziá- ban amaz ú. n. „országos táblák"-on alapúit, melyek II. Premysl Ottokár idejéből erednek s nem csupán a birtokok betáblázására, hanem nevezetes törvényszéki vagy országgyűlési döntések s egyéb, politikai természetű határozatok beiktatására is szolgáltak, s így egyetemes törvénykönyv érvé- nyére emelkedtek. E táblákat latinúl vezették, jóllehet a tulajdonképeni bejegyzések cseh nyelven is történtek, mígnem a XV. században előbb Sziléziában (1426), majd Morva- (1480) s végűi Csehországban is (1495) cseh lett a hivatalos nyelvük. Elénk irodalmi érdeklődésről tanúskodnak végtére a régi lexikographiai emlékek is. Az első e nemű munkálatok glosszák alakjában mutatkoznak, a minő pl. Salamon „Mater verborumu-a, a XIII. század közepe tájáról; később vagy a jelentés hasonlósága szerint (így pl. a Bohemarins maior és a hatméretű versekben írt pozsonyi vocabularium), vagy abc-rendben csoportosítják a szókat. A cseh irodalom középsS korszaka az 1410 és 1774 közötti műveket foglalja magába. Ezek igen számosak s nyelvi és tartalmi tekintetben rokon,