Seite - 81 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Csehország II (1), Band 15/1

81 (Nikodemus evangéliuma), a Solfernus, Belial, Lament sv. Otcű v temnostech (A szent atyák panasza a sötétségben) és a Jiríkovo vidéní (Szent György jelenései). Az oktató próza azonban az összes eddigi emlékeknél hasonlíthatatlanul értékesebb. Alaki tökéletesítése körűi Hus János mester úgy saját munkás- ságával, mint hatásával egyaránt halhatatlan érdemeket szerzett. Saját munkásságával úgy, hogy az addigi kényelmetlen összetett írásjegyek helyett a cseh nyelv sajátszerű szóhangjait a latin betűk fölé tett megkülönböztető pontok, vonások és egyéb jelek által jelölte, valamint azzal is, hogy az irodalmi nyelvet nem csupán megtisztítani, hanem általánosan érthetővé is tenni igyekezett, a mennyiben kiküszöbölte az olyan alakokat, a melyek a közéleti nyelvből már kivesztek s csupán az irodalmi művekben éltek még a hagyomány révén. Hatása pedig abból a tanításából ered, mely szerint a szentírás ismerete minden embernek elengedhetetlen kötelessége; e tan, a mint híveinek meggyőződésévé vált, addig nem is sejtett buzgalmat keltett a könyvek könyvének olvasása iránt s egyúttal azt is eredményezte, hogy a bibliai stilus általánosan uralkodó szokássá vált. A prózai iratok javarészét a theologiai munkák teszik, mert ezt a szakot művelték azok a férfiak, a kiknek sorsa és tanai szolgáltak a kor legfőbb irodalmi tevékenységének forrásaiúl. Az első hely nemcsak időrendben, hanem érdem szerint is Hus János mestert, a prágai Bethlehem-kápolna szerencsétlen véget ért hitszónokát (1369—1415) illeti meg. Számos cseh és latin irata nem csupán az akkori tudományok majdnem valamennyijében való széles körű ismereteit tanúsítja, hanem meggyőződésének hajthatatlan ereje és jellemének nemes méltósága mellett is bizonyít. E művei csak az általa helyeseknek fölismert alapelvek magyarázatában és fejtegetésében eredetiek; maguk ezen elvek a szentíráson alapúinak, melyet ő a hitszabály egyetlen biztos és állandó zsinórmértékéül tekintett. Ezt az evangeliumi tant Hus a legtökéletesebb fogalmazatában a híres Wiklef János irataiban találta meg, kihez aztán csatlakozott is és a kinek tantételeiből többet a saját műveibe is fölvett. Mindazonáltal koránsem vaktában követte Wiklef nyomait, hanem alaposan megfontolta érveit, s a mit bárhonnan átvett, azt mind a katholikus egyház tanaival igyekezett összhangzásba juttatni. Arra nem is gondolt, hogy az általános hitelveket merész újítással fölforgassa, hanem jámbor elődeihez, Waldhauserhez, MiliChez, Stítnéi Tamáshoz és Janovi Mátyáshoz hasonlag csak a kereszténység külső és gyakorlati szervezetének javítására, Cs. 11