Seite - 82 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Csehország II (1), Band 15/1

82 meg azon intézmények reformálására törekedett, a melyek meggyőződése szerint nem váltak a hivők községének javára. Hus vallástanítói működésének ismeretébe legjobb bevezetésül szolgálhat „V^klad víry, desatera bozího prikázaní a modlitby Pánéu (A hitvallásnak, a tízparancsolatnak és az Ur imájának magyarázata) czímű munkája 1412-ből 96 fejezetben egész sorát tartalmazza ez az értekezéseknek, melyek hitága- zatokról szóló prédikácziók alakjában szerkesztvék s a keresztény hit- és erkölcstan főbb tételeit mind magukba foglalják. A mű főleg a művelt osztálynak, első sorban a papságnak volt szánva; a nép tanúiságára az egyes fejezetek végén mindig rövid foglalatba vannak szedve a legfontosabb tan- tételek. Egy másik nevezetes munkája, az 1413-ból való „O svatokupectví" (A simoniáról), kíméletlenül föltárja az egyházi kormányzat akkori vissza- éléseit, melyek ellen előbb már Janovi Mátyás is erélyesen föllépett volt. Az igazság ellen ugyan a szerző e művében sem vét, de igen is a mérséklet és tapintat ellen, s már itt lép arra a térre, a hol ellenfeleivel való kibékülésről többé szó nem lehetett. További cseh művei közül kiválik a „Postillatt (1413), az egyházi év vasárnapi evangéliumainak népszerű és számos kortörténeti eseményre való V czélzással teli magyarázata; nemkülönben a „Vyklad písniíek Saiomúnov^ch" (Salamon énekeinek magyarázata), mely a szöveget allegorikusán értelmezi. A hitért búzgó hév árad el Húsnak egyéb munkáin is, minők a „Dcerka" (A leány), „Provázek trípramenny" (A hármas fonatú kötél), „Devét kusű zlatych" (A kilencz arany darab), az „O sesti bludích" (A hat tévedés) czímű értekezés, mely a nép állandó figyelmeztésére a Bethlehem-kápolna falaira is föl volt írva, stb. Ugyanitt említendők megindító levelei is, melyeket constanzi börtönéből intézett barátaihoz. Hus János mester tanítói és írói munkásságával szorosan összefügg a bibliai irodalom meglepő föllendülése. Minthogy ezentúl a szentírást tekintették általában a hit egyetlen biztos alapjának, mind erősebb lett az igazságnak saját forrásából való megismerése iránti szomjúhozás, s e vágyat részben a szentírás olvasgatása, részben más buzgó felolvasók s magyarázók, főleg papirendűek munkálkodása révén olyannyira igyekeztek kielégíteni, hogy épen nem ritka dolog volt akkoriban egyszerű parasztasszonyokat hallani, a kik ó- és új-testamentomi idézetekkel támogatták véleményüket. Ennek az élénk szellemi mozgalomnak az lett az eredménye, hogy az egyes bibliai könyveket nemcsak újra meg újra másolgatták, hanem gyűjteményekbe