Seite - 87 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Csehország II (1), Band 15/1

87 helyekre jutnak, a hol szomorú egyhangúságban vesztegelnek. Sőt maga a nyelv is elég drágán fizeti meg előbbkelő simaságát, mert eredeti tiszta- ságának és tősgyökeres magvasságának jó része áldozatul esik annak. Ez eltérő jelenségek okai több forrásból erednek. Mindenekelőtt nagy hatással voltak a kedvező közállapotok; az előző korban megerősödött nemzeti öntudat az egész XVI. századon át teljes épségében maradt, mint- hogy nemcsak az általános jóllét, hanem az irányadó világi és egyházi körök buzgó pártfogása is kedvezett neki. Az irodalomnak ez mindenha igen hathatós támasza volt; de ezzel még nem teljesíthette volna sikeresen a feladatát, ha nem járult volna még hozzá egynémely más tényező is, neve- zetesen a könyvnyomtatás és a Humanismus, a melyek útján tett csak igazán szert általános elterjedésre és lendületre. Ezekkel a kedvező körűiményekkel árnyoldalképen áll szemben az a divatos balhiedelem, mely az egész irodalmi törekvést az ó-kori szellem újjászületésének irányába terelte, a mi termé- szetesen csak a külső alak tekintetében volt érvényesíthető, egyébként azonban a nemzeti jellem sok sajátszerűségének tetemes károsodásával járt. De még ennél is jóval károsabb hatásúak voltak a vallási re/ormácziónsk újabban felszínre került áramlatai, melyek nagy részt okai az irodalmi termékek unalmas egyhangúságának. A csehországi könyvsajtó első termékének eddig az 1468-ban, Pilsenben nyomtatott Trójai krónikát tekintik, melynek aránylag nagy tökéletességű kiállítása azonban azt látszik bizonyítani, hogy kisebb kísérletek előzték meg, minekelőtte ily terjedelmes és drága mű kiadását meg merték kisérteni. A pilsenieken kivűl néhány év óta prágai, kuttenbergi és winterbergi ősnyomtatványok is ismeretesek; jellemzi őket az a sajátszerűség, hogy alig egy-két kivétellel mind az akkori népnyelven vannak írva, nem pedig latinúl, a mi máshol majdnem mindenütt szokásos volt. A Humanismus, az ó-kori klasszikus műveltség forrása, Csehországban, mint egyebütt is, kezdet óta abban sarkallott, hogy a latin nyelv tudását nemcsak a magasb tanúlmányok lépcsőjévé, hanem a nyilvános, kivált pedig az egyházi életben elengedhetetlen követelménynyé tette. Ez eleinte nem is ütközött sehol semmi ellenállásba. Maga Hus sem habozott egyházi énekeket és fontos dogmatikus iratokat latinúl fogalmazni, s ugyanezt tették barátai és ellenfelei is. Mihelyt azonban az eleinte csak elméleti viták és egyenetlen- kedések már véres harczokká fajúltak, s a döntő hatalom a nép kezébe került • nyomban kíméletlen irtó hadjárat indult meg az ellenfél minden ismertető-