Seite - 88 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Csehország II (1), Band 15/1

88 jele ellen, s így a latin nyelvet is kiirtották. Csak György király alatt következett be aztán fordulat az olasz főiskolák hatására, melyeken számos cseh ifjú tanúit, részben pedig honi ösztönzésre is, nevezetesen attól fogva, hogy 1466 után Prágai Gergely mester a klasszikusokat Károly egyetemén magyarázgatni kezdette. Jagelló Ulászló alatt ez iránynak kitűnő képviselője akadt Lobkovitzi Hassenstein Bohuslav (1462 —1510) személyében. Hosszabb időt töltvén a bolognai és ferrarai egyetemen, ottani tudós barátainak törekvései, az ó-kori emlékek személyes látásából merített lelkesedés, végűi kedvező anyagi körülményei is oda hatottak nála, hogy e szép tehetségekkel megáldott férfiú nem lelhetvén kedvét a mindennapi élet nyers valóságában, az ó-kori világ klasszikus mintái nyomán alkotott magának új eszményi világot, melyet természetesen csak csöndes visszavonúltságában valósíthatott meg. A saazi kerületben fekvő hassensteini kastélyában gazdag műgyűjteményekkel és tudományos segédeszközökkel fölszerelt lakást rendezett be magának kedvelt tanúlmányai számára, kiváltképen írott és nyomtatott könyvekkel látván el magát bőven, melyeket német- és olaszországi megbízottjai vásároltak részére, s költséget nem kímélve gyűjtögette a ritkaságokat. Hogy pedig az ó-kor híresebb helyeit saját szemével láthassa, nagy útazásokat tett, nevezetesen Palaestinába, Egyiptomba, Görögországba, Ej szak-Afrikába és Sziczilia szigetére. Latin költeményeinek híre messze túlszárnyalta hona határait s hosszú időn át föntartotta nevét. Bohuslav és vele egy érzületű barátai előtt az antik világ volt az eszmény, melyet az ó-kori klasszikus nyelvek és irodalmak tanúimánya útján iparkodtak megközelíteni. A míg ez úton csak Ízlésüket igyekeztek nemesíteni, vagy a tudomány előbbrevitelét tartották szem előtt, fáradozásuk dicséretes volt; de már mikor e czélon túl nem jutva, beérték az ó-kori minták örökös utánozgatásával és ismételgetésével, abban igen káros hatással voltak az irodalomra. Sokkal helyesebben fogták föl az ó-kori műveltség lényegét azok a humanisták, a kik tanúlmányaikat a cseh nyelv törzsébe oltották át s ezzel nemzetük irodalmának gazdagításán és fejlesztésén munkáltak. Az első férfiú, a ki rendkívüli sikerű munkásságával bebizonyította, hogy a klasszikus tanúl- mányokat mennyire lehetséges a nemzeti irodalom emelésére értékesíteni, Vsehrdi Cornelius Victorin volt, Prágai Gergely tanítványa, Lobkowitzi Bohuslavnak pedig eleinte legbensőbb barátja, majd utóbb vallási nézeteltérés