Seite - 92 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Csehország II (1), Band 15/1

a meglévő egyházi intézményeket megromlottaknak és eívetendőknek Ítéltek, de ellenük semmiféle erőszakos föllépést, mint az evangeliumi felebaráti szeretet parancsával ellenkezőt, megengedhetőnek nem tartottak. Az elmélet és gyakorlat mesgyéjén való hosszabb ingadozás után ezen elemekből végűi a cseh-morva testvérek ismert szövetkezete alakúit. Ez ugyan teljesen tisztán megőrizte a nemzeti szellemet híveiben, kik közül az irodalmat is tetemesen gyarapították többen, de irataiknak egy részt tanításuk, mely minden földi dolgot hiúságnak itél, más részt meg a véget érni nem akaró üldözések, melyeket szenvedtek, komor, sőt aszkétai színezetet ád. A külföldi refor- máczió, melyhez a kelyhesek nagyobb része csatlakozott, szintén nem igen keltett újabb fölpezsdűlést az irodalomban, sőt inkább végtelen visszavonás szülője lett s nemcsak egyhangúvá tette az irodalmat, hanem majdnem minden eredetiségtől is megfosztotta. Ehhez a szellemhez szabódik a világi költészet is, mely ott, a hol mutatkozik, minden vonzó báj nélküli. II. Ulászló korában a „Májovy sentt (Májusi álom) czímű költeményben a hajdani Minne-dal vizenyős utánzatával, egy szónoki stilű szerelmi versezet töredékével találkozunk, melynek szerzője alighanem Münsterbergi Henrik (meghalt 1492), Podébrad György fia. A későbbi termékek majdnem kivétel nélkül puszta szótagszámláló versek- ben írt rímkovácsolások, melyeknek lapos tartalmához egészen méltó a csodálatosan merev és inkább valami idomtalan, kificzamított prózához, mint valódi költői nyelvhez hasonló külalakjuk. Az elbeszéld költészet majdnem kizárólag bibliai és legendái tárgyakkal foglalkozik. A mi még ilyeneken kivűl előfordúl, többnyire alkalmi dolog és nagyobb részt egykorú eseményekre vonatkozik. Egyébként még idegen eredetieknek átdolgozásával találkozunk, minő pl. az érdekes „Krónika o rohovém Sayfridovi" (Csontos Seyfried krónikája). Jóval számosabbak és sikerültebbek is az oktató, intő, vagy feddő szándékú irányzatos költemények. Egyesek már Ulászló idejében is mutat- koznak. Tisztán tanító a „Pravidla prístolní" (Asztali szabályok) és Pernsteini Lajos „Nauíení rodiőűm" czímű költeménye, vagyis „Egy pólyás kisded oktatása szüléihez, miként kell őt érett és önálló koráig nevelniök" ; költé- szetnek azonban vajmi kevés nyomára akadunk ezekben is. Ugyanezt mond- hatni egészben Vorliíny Aquilinas Pál (megh. 1599), Weisskircheni Sturm Adám (megh. 1565), Hohenstadt Streyc György (megh. 1599), Carolides György (megh. 1612) és mások tanköltészeti kísérleteiről is. Kétségtelenül 92