Seite - 95 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Csehország II (1), Band 15/1

95 mindaz, a mit a hitközség nevében kiadtak, az igaz hit és Istennek tetsző jámborság szellemétől legyen áthatva. Az énekek költői értékének a nyelv jóhangzata és a verselés szabályossága révén való fokozására ellenben rendesen kevés gondot fordítottak, sőt pl. Roh János szándékosan kereste a kifejezés józan egyszerűségét; csupán a rímet és a szövegnek a dallamhoz illését követelték meg. Egyedül Blahoslav, kinek az 1561-ben létrejött híres Samotuli canzionale (újabb kiadásai az 1564-i eiben- schützi és 1576-i kralitzi) köszönhető, fordított, mint szerkesztő, az énekek külső alakjára is a lehetőségig gondot s utána is az ő irányelve maradt szabá- lyozó. Egyes szerzők kö- zül, a kiknek énekei azon- ban többnyire tetemes változásokkal kerültek a gyűjteményekbe, kivált- képen említendők Prágai Lukács (meghalt 1528), Michalec Márton (megh. 1547)> Sturm Ádám (meg- halt 1565), Cervenka Má- tyás (megh. 1569), Blahos- lav János (megh. 1571), Augusta János (meghalt Vc.esWni Diniéi Adin, 1572) és mások. A test- vériség német tagjai számára elég korán német átdolgozást is szerkesztettek, az elsőt 1531-ben Jungbunzlauban, aztán egy javítottat 1544-ben Nürnberg- ben s a legjobbat 1566-ban a morvaországi Kralitzban. Ez énekek legnagyobb része átment a protestáns énekeskönyvekbe, nevezetesen a magdeburgiba 0542), a frankfurtiba (1569), a wittenbergibe (1573) és a drezdaiba (1589). A lengyelországi hívekről Brzozowi Bálint papnak a fordítása gondoskodott (Königsberg 1554). — A katholikusok hosszú időn át csak keveset tettek egyházi énekekben való szegénységük megszűntetésére. Régibb időből Bosák