Seite - 98 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Csehország II (1), Band 15/1

98 melyeket Ulászló» ideje óta nagy költséggel nyomattak. Ilyenek a prágai (1488), a kuttenbergi (1489) biblia, mely a későbbiekhez hasonlag számos fametszettel díszes, a velenczés (1506), Severin Pál két prágai kiadása (1529 és 1537), a Milchthaler Lénárt-féle nürnbergi (1540) és a híres Aventini Melantrich György prágai nyomdász , öt, kiválóan szép kiadása 0549> 1556,1560,1570,1577), valamennyi a Vulgata nyomán s szövegük- ben egymástól alig eltérők. Ez érdemes munkásság tetőpontját azonban a hat részből álló kitűnő kralitzi biblia éri el, melynek szövegét 1579-től 1593-ig héberből és görögből a morvaországi cseh testvérek legjelesb theologusai fordították cseh nyelvre. A bibliai magyarázattanon kivűl, melyre a hittudomány terén nyil- vánuló éleselméjűség legfőkép irányúit, művelődéstörténeti szempontból kiválóan nevezetesek a dogmatikai vitázó íratok, leginkább pedig azok, melyek a cseh testvérek felekezetének eredetével és fejlődésével kapcsola- tosak. Harczedzett és fáradhatatlan vitázókúl első sorban a testvériség püspökei állnak, így Prágai Lukács (megh. 1528), ki egykorú tanúk bizonysága szerint „éles kardu gyanánt hadakozott a hitközség ügyeiért, továbbá az éles elméjű Blahoslav János (megh. 1571) és részben a heves Augusta János is (megh. 1572). A theologiával összefüggő egyéb irodalmi ágak közül az evangéliumokat magyarázó szentbeszédek (postillák) tömege válik ki leginkább; de a többieké is szinte beláthatatlanúl gazdag, minthogy növelésében ama kor egész írói világa közremunkált. Nem ritka dolog, hogy a gazdag nemesember — mint példáúl Lobkowitzi Popel János, vagy az ismeretes Budovec Venczel, a mystikus vitázó tartalmú Anti-Alkoran szerzője, — ép oly buzgón forgatja a tollat, mint a szegény polgár s a jeles készűltségű szakíró, pl. Veleslavíni Dániel Ádám, ép úgy, mint a szerény kezdő. Mindenfelé a vallási kérdések végleges megoldására irányúló törekvést és az erkölcsi sülyedés feltartóz- tatására czélzó igyekezetet látjuk, a melylyel a világnak a közmeggyőződés szerint az emberek romlottsága miatt közeli végveszedelmét elhárítani iparkodnak. A jogtudományi prózát a kedvező közállapotok teljes virágzására fejlesztik, úgy, hogy már elég korán minden tekintetben kifogástalan alkotásokat mutathat föl. Az országos törvényszéknél dívó jogrend klasszikus V kommentárja, Vsehrdi Cornelius Victorin mester „O právích zemé Ceské knihy devatery" (A csehországi jog kilencz könyve) czímű munkája, míg