Seite - 101 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Csehország II (1), Band 15/1

101 városi írnok fordításában 1596-, 1697- és 1718-ban. Utána Dítbravius János olmützi püspök (1552) kisérlette meg, de már latin nyelven, az ország történelmének egészében való előadását. Hlavacovi Lupác Prokop szintén latin nyelvű, „Ephemeris rerum Bohemicarum" czímű naptárában (1584) a tárgy már szélylyel van forgácsolva. A cseh történelem egyes fejezeteit majdnem kizárólag szemtanúk írták meg, de csak ritkán pártatlanul és kellő teljességgel. Világos bizonyítéka ennek Písar Bar tos (Bartholomaeus a St. Aegidio) prágai polgár „Knihy o pozdvizení jednéch proti druhym v obci Prazské44 (A prágai község belső villongásairól szóló könyvek) czímű munkája, mely szerzőjének még élénk emlékezetében lévő tapasztalatai nyomán mondja el igen tiszta nyelven és pragmatikus sorrendben az 1524 és 1530 közötti eseményeket; nem- különben az „Acta neb knihy památné let 1546 a 1547" (Az 1546. és 1547. évek emlékkönyvei) Ottersdorfi Sixtus tói, mely mintegy kiegeszítése az ezen évekről szóló hivatalos jelentésnek. Florentini Bydzovsky Márk, Budovi Bíidovec Venczel és Závétitzi Závéta György munkái részben évkönyvszerű följegyzések, részben oly okiratok gyűjteményei, melyek a folyó eseményekre, vagy egykorú politikai és vallási érdekekre vonatkoznak. Ugyanily neműek Heslovi Dacicky Miklós „Emlékiratai44 (Paméti) is, melyek telvék ama kor némely kimagasló egyéniségeinek gonosz tettein érzett hazafias elkeseredéssel. II. Rudolf alatt keletkeztek világi és egyházi rendű előkelő férfiak támogatásával Paprocky Bertalan, a lengyel száműzött nagy nemzetség- történelmi munkái, a „Zrcadlo markrabství Moravského44 (A morva őrgrófság tükre, 1593), a „Diadochusu (1602) és a „Sziléziai törzskönyv44 (1609), melyek fáradhatatlan szorgalom és hazafiúi áldozókészség becses emlékei. Brezan Venczel, a wittingaui híres levéltárnok, s a Rosenberg, Schwam- berg és Sternberg főúri családok történetírója; műveinek terjedelmével ugyan nem versenyezhet az előbbiekkel, de fölülmúlja őket éles ítéletével és kitűnő oklevél-ismeretével. Egyháztörténelmi téren legbecsesebbek Blahoslav Jánosnak és Jaffet Jánosnak (megh. 1614) a cseh testvérek viszontagságairól szóló munkái. Az őskeresztény egyház képét Veleslavín egy bizalmas barátja és munka- társa, Kocineti Kocín János (megh. 1610) tárta föl, Eusebius és Cassiodorus nagy műveinek lefordításával. -Ugyanide sorolandó a „Flavia Josefa O válce zidovské knihy sedmery44 (Josephus Flavius hét könyve a zsidó háborúról,