Seite - 106 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Csehország II (1), Band 15/1

106 I. Ferdinánd, II. Miksa és II. Rudolf (1592-ig) uralkodásának éveiből való, időrendben következő följegyzéseket tartalmaz és egészen katholikus szellem- ben van írva. A harminczéves háború történetére vonatkozó érdekes adatok olvashatók Kosmayiecius Venczel (meghalt 1679) és ZatoHl Norbert (meg- halt 1685) egykorú tudósításaiban, a kiknek művei azonban össze sem hasonlíthatók azzal a történelmi anyaggal, melyet a legnagyobb cseh jezsuita, Balbín Bohuslav (1621 —1688) halmozott össze számos latin munkájában. Ide tartozik „Miscellanea historica regni Bohemiae" czímen egybehordott nagyszabású adattára, melyben Csehországnak minden, bár- mikor történt nevezetes dolgáról részletes tudósítás olvasható; továbbá az „Epitome historica rerum Bohemicarum" és sok más, melyek között a „Dissertatio apologetica pro lingua Slavonicatt szép emléke szerzője nemes honfiúi érzületének. Balbín kortársának s barátjának, Cechorodi Pesina Tamás prágai kanonoknak (1629—1680) számos irata, különösen pedig a „Mars Moravicustt (1677), a „Phosphorus septicornis" (1673) és a „Predchűdce Moravopisu" (Morvaország leírásának fullajtárja, 1663) szintén sok becses anyagot tartalmaznak. Kizárólag csehül írt Beckovsky János Ferencz kereszt-úr (1658—1725), a terjedelmes „Poselkyné starych prí- béhűv ceskych" (Régi cseh történetek hírmondója, 1700) szerzője, melybe az akkoriban már ritkasággá lett Hájek-féle krónika is föl van véve. Földrajzi és néprajzi adatokat is tartalmaznak többnyire a történelmi munkák; főképen Ferus György jezsuita „Mappa katolickáu-ja (1630), mely az idegen népeknek a keresztény hitre térését mondja el. Igen sok érdekeset olvashatni Chodowi Hieserle Mihály (meghalt 1660 után) önéletírásában és Chudenitzi Cernin Hermann (meghalt 1651) „Denník cesty do Konstan- tinopole" (Konstantinápolyi útazás naplója, 1644—1645) czímű munká- jában, melyek azonban kéziratban maradtak. A többi tudományágak közül itt még csak a nyelvtant érintjük, a melynek terén különösen jellemző jelenségekkel találkozunk. Egyfelől azt látjuk, hogy az irodalmi nyelvet határozottabb szabályok fölállítása és az idegen elemek kiküszöbölése által a további hanyatlástól meg akarják óvni, más részt pedig, hogy a népnyelvből vett alakokkal igyekszenek azt gazda- gítani. A conservativ álláspontot leginkább Steyr Mátyás Venczel (meghalt 1692), Konstancius György (meghalt 1673) és a tót Dolezal Pál (meghalt 1764 körűi) védelmezik; újítások barátjának mutatkozik ellenben Rosa Venczel János (meghalt 1689) latin nyelvű „Cechofe£nosttt-jában (1672)