Seite - 110 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Csehország II (1), Band 15/1

110 tudós társaságának legkiválóbb tagjai részben cseh születésűek voltak, mint Dobrovsky József, a szláv philologia halhatatlan megalapítója (meghalt 1829), Dobner Geláz, a hírneves piarista, számos történelmi mű szerzője és a Hájek- féle krónika éleselméjű magyarázója, kit joggal nevezhetni Csehországban a történelmi kritika megalapítójának (meghalt 1790), PelzelFerencz Márton, a honi történelem jeles búvárainak egyike (meghalt 1801), Durich Fortunát, az alapos nyelvismerő (meghalt 1802), Dlabac János Gottfried irodalom- búvár és minden hazafias törekvés lelkes istápolója (meghalt 1820), Tesánek János, kiváló mathematikus és physikus (meghalt 1788), Sírnád Antal csillagász (meghalt 1799) és mások, vagy legalább a cseh népnek és emlé- keinek őszinte barátjai valának, mint Voigt Miklós Adauct (meghalt 1787) piarista, az első cseh numismata és a műveltségtörténelemnek is munkása, Ungar Ráfael, szorgalmas bibliographus, a prágai egyetemi könyvtár tulaj- donképeni szervezője (meghalt 1807), Cornova Ignácz, ki nemcsak mindenhez értő széles körű tudományával, hanem nemes jellemével is a legtiszteltebb tudósok egyike volt az akkori Prágában (meghalt 1822), és még többen. Mindezen férfiak munkásságának vezérelve a hazai dicsőség gyarapítása volt. Melléjük sorakoztak a felvilágosodottabb főurak köréből a már említett Kinsky grófon kivűl főleg Fürstenberg Károly Egon herczeg (meghalt 1787), Wrbna Egon (meghalt 1789), Waldstein Ernő (meghalt 1789), Lazansky Prokop (meghalt 1804), Sternberg Joakim (meghalt 1802), Ferencz (meghalt 1830) és Gáspár (meghalt 1838), Chotek János Rudolf (meghalt 1824) grófok. Természetes, hogy e férfiak körében a cseh nyelv sorsa is szóba került s élénk gondoskodás tárgya lőn, mit kellene tenni annak felélesztésére, minthogy már az a veszély fenyegette, hogy maholnap a köz- életből is teljesen kiszorúl. Az első nyomatékos fölszólalás ez irányban 1774-ben hallatszott, még pedig egy magas állású katona részéről, az „Erinnerung über einen wichtigen Gegenstand; von einen Böhmen" (Fontos tárgyú emlékeztetés; írta egy cseh) czímű röpiratban, melynek Kinsky Ferencz József gróf, akkor vezérőrnagy, később altábornagy és a bécsújhelyi katonai akadémia parancsnoka volt a szerzője. A bölcs nevelésügyi tanács itt együtt jár a cseh nyelv ügyének meleg fölkarolásával, midőn a szerző kijelenti, hogy valamint a németnek a német, a francziának a franczia, úgy Csehország lakójának is csak a cseh lehet az anyanyelve. Ez az írat nyitott mintegy útat a nyomába következőknek, melyeket a cseh nyelv védelmére a fáradhatatlan Pelzel Ferencz Márton (1775), Thám Károly Ignácz (1783),