Seite - 111 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Csehország II (1), Band 15/1

111 útját. De ahhoz, hogy az e czélra megindúlt munkás- ság ismét eredménytelenné ne váljék, olyan szervező tehetségre volt szükség, a ki nemcsak kitartással, hanem fényes szellemi képességgel is megáldva vegye kezébe a dolgot, s ilyen embere támadt a cseh népnek Dobrovsky Józsefben. Ez a lángeszű férfiú egy cseh katona-családból 1753-ban született Magyar- országon a Győr melletti Gyirmoton, de Csehországban nevelkedett s már tanúló éveiben figyelmet keltett maga iránt. A jezsuiták a papi pályának nyerték meg, melyen egy ideig (1787 —1790) az Olmütz melletti hradischi főseminarium igazgatója volt, aztán tanúlmányútat tett Német-, Svéd- és Oroszországban, haza térte után pedig részint Prágában, részint a vidéken éldegélt főúri pártfogóinál, nevezetesen a Nostitz, Sternberg és Cernín grófoknál. 1795-től kezdve ismételten elmebajtól fenyegetve, több ízben ismét föl-fölépűlt, s így beteg- sége nem vált végzetessé, míg végre 1829-ben csakugyan elragadta a halál Jungmann József. a szorgalmas prágai író, Hankensteini Hanke János Sándor (1783), olmützi egyetemi könyvtárnok és mások közöltek; sőt komoly nyilvános tüntetésekre is került a dolog, nevezetesen II. Lipót trónraléptekor egy részt az 1790. évi országgyűlésen, a hol a rendek egyéb kívánalmaik közt azzal is járúltak a felség színe elé, hogy a cseh nyelv némi figyelemben részesüljön a gymnasiumi tanításban, más részt a későbbi koronázási ünnepélyeken, a hol szintén szóba került az or- szág nyelvének ügye. így egyengették las- sanként az elhanyagolt cseh nyelv ügyében később beállott kedvezőbb fordúlat