Seite - 120 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Csehország II (1), Band 15/1

120 V Valamivel szűkebb munkakört választott magának Safarík kortársa és benső barátja, Palacky Ferencz, ki a morvaországi Neutitschein mellett, Hodslavitzban született, néhány évig nemesi családoknál, nevelősködött, 1823-ban Prágába került, hol Dobrovsky közbenjárására levéltári munkákat bíztak rá a gróf Sternberg család irattárában. Rendkívüli lelkiereje és gyakorlati ügyessége csakhamar nevezetes szerephez juttatták őt a nemesség körében, melyre nagy hatása volt, s vezérévé tették az összes nagyobb hazafias vállalatoknak. 1829-ben a cseh rendek saját történetírójukká nevez- ték ki, mely állásában ernyedetlen munkásságot tanúsított egész haláláig. Hazájának és a birodalomnak tett jeles szolgálatai kortársai közt a legelsők egyikének helyére érdemesítik őt. Első irodalmi koszorúit Palacky is szépirodalmi és aesthetikai téren szerezte, mint Safarík; Prágába kerülte után azonban egészen lelépett ez útról s élte legfőbb föladatáúl azt tűzte ki, hogy Csehország múltjának lehetőleg hű és teljes képét alkossa meg. E czélra több tanúlmányútat tett honi és külföldi levéltárak átbúvárlása végett, fontos történelmi forrásokat méltatott és tett közzé s minden irányú fáradságos előkészületek után adta V V ki „Déjiny národa Ceského v Cechách a v Moravé" (A cseh nép története Cseh- és Morvaországon, 1848—1876, II. kötet) czímű hatalmas munkáját, mely az ősidőktől Lajos (Magyarországon e néven II.) királynak 1526-ban történt haláláig terjed. Szigorú tárgyilagosságát mindenütt bölcseleti szem- lélődés kiséri s az egész művön oknyomozó szellem és vonzó, művészi előadás vonúl végig. Ugyané tulajdonokkal jeleskednek Palacky számos egyéb munkái is, melyek történelmi, irodalmi és közéleti tárgyúak, s melyeknek nagyobb része a behatóbb kutatás számára megdönthetetlen alapúi szolgál s kiváló ékessége a cseh irodalomnak. Palackyval záródik azon nagy férfiak sora, kik az addig megalázott cseh névnek új dicsőséget szereztek. A nemzeti szükségletek jóformán egyiküknek sem engedték meg, hogy kizárólag egy térre szorítsa egész erejét s teljesen a maga kedvét s hajlamát követve munkálkodjék, és mégis, noha majdnem szüntelenül kedvezőtlen körülmények ellen kelle harczolniok, elévülhetetlen becsű műveket alkottak, fényes tanújeleit adván bennük csodálatos szellemi erejüknek. Az ő szellemükben dolgozott a velük egykorú s az utánuk követ- kező nemzedék is. Itt nem bocsátkozhatunk mindannak részletes elsorolásába, a mi jeles és érdemes az egyes irodalmi ágakban önzetlen hazafiasságból történt, csak a legkiválóbb és legjellemzőbb jelenségeket kívánjuk érinteni.