Seite - 130 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Csehország II (1), Band 15/1

130 kinek számára «Nagy Sándortt-ának folytatásába kezdett, de nem fejezhette be. Valószínűleg e munkája közben ragadta el a halál. Csehország ifjú királyának óhajtására Remete Henrik (H. der Klausner) egy Mária-legendát írt, mely a „Gmündi hegedűs" tárgyához hasonlít. A király jámbor érzületére vall az ily tárgyú költészet pártolása. De vala- mint Eschenbachi Ulrik műveiben csodálatosan váltakozik a jámbor önmeg- tagadás a pajzán érzékiséggel, a világi gyönyörökről való lemondás azok élvezetével: úgy a király számos istenes cselekedete mellett a szép nőkhöz való hajlamát sem hallgatják el a krónikások. Sőt szerelmi dalokat is költött II. Venczel. Egy dala olyan tetszést aratott, hogy nyomban utánzásra serken- tette Rügeni Wizlav herczeget. De nagy külső csínnal is van benne az eredeti alapgondolat szellemesen kifejezve. A második határozottan czéloz az elsőre, a harmadik pedig olyanféle hajnali vagy őr-dal, a milyeneket először Eschenbachi Wolfram költött, kire különben, avagy utánzóira a király versei- ben a képek választása és egyes kifejezések is emlékeztetnek, míg egyéb stílusbeli sajátságok a későbbi lyrikusok hatására vallanak. Hiszen Frauenlob Henriket is igen csodálták a korabeli prágai költők, a kik közt 1297-ben személyesen is megfordúlt az akkori nagy ünnepélyek alkalmával, élvezvén a király kegyét, kit még halála után is dicsőített dalaiban. Akkortájt azonban már nem csupán a király volt Csehországban a német költők és művészetük egyetlen pártfogója. A „Jámbor Lajos (thürin- giai) uralkodó gróf keresztes hadjáratáéról szóló költemény dicsőíti a cseh királyokat, de mellettük Neuhaus urát, II. Ulrikot is, kinek bőkezű vendég- szeretetét a költő élvezte, s hálásan emlékszik meg a főúr anyjáról, Pleien- Hardegg Máriáról is. Ennek buzdítására szedte versbe egy ismeretlen a „Krisztus eljövetelé"-nek legendáját. Neuhausi Ulrik számára valami Frigyes nevezetű költő az Eschenbachi Ulrik «Nagy Sándor"-át is lemásolta, helylyel-közzel a maga verseit iktatván beléje toldalék gyanánt. Riesen- burgi Borso műpártolását már érintettük. A bölcs és hatalmas Lichtenburgi Raimund és a kalandszerető Michelsbergi János meg Freibergi Henrik V pártfogói. A „Wartburgi dalnokverseny" egy függelék-szakában Cernin Jánost felülmúlhatatlan lovagnak és bőkezű úrnak halljuk dicsérni, s hasonló- kép magasztalja egy másik költemény Klingenbergi Jánost. Alig jellemezheti valami jobban a németségnek Csehországban a XIII. század folyamán való fölvirágzását, mint az említett tények. I. Venczel alatt még a királyon kivűl senki sem kegyeli a német költőt, míg unokája idejében már számos főnemes